Szabó Zoltán, Pécsi Cirfandli 2009.

Hogyan is lesz egy hétköznapból, csak úgy különleges nap? Egyszerű! Ha mondjuk szembe jön velünk egy 2009-es Pécsi Cirfandli, egy gyors mozdulattal csak el kell kapni, érzéssel ki kell nyitni, pohárba kell tölteni és a többi már adja magát! Micsoda fényes bor! Igen, a meleg napfény, az illik ám hozzá igazán! A késő délutáni, a búcsúzó nap bágyadt, sárgásvörös sugarai csak úgy katalizálják a nagyszerű kóstolási élményt, merthogy a napfény, egy jó pincében született, patinás Cirfandli fényes, birsillatú sárgaságával, e szép harmóniában összefogva, úgy gondolom, mindnyájunkat elkápráztatnak, mielőtt gyanútlan mindnyájunkat hosszabban üldögélős meditációra kényszerítenének, már csak a címkén is jelzett, 16 %-os valami miatt is. Tornácos veranda, diófa udvara, borospince napos bejárata, végső esetben egy terasz akárhol, ezek mind igencsak ideális helyszínek ilyen találkozásokhoz, mondom én, bízva Szabó Zoltán Mester utólagos egyetértésében.

Hozzászólás