Sajnos a címke keveset árul el a borról, így most akármit is írhatnék de a valóság a legerősebb érv amellett, hogy bárkinek rendkívüli élményt okozhat e mesterbor megkóstolása.
Tringa, Diablo hordóminta, anno 2008. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot házasítás ördögien jól megalkotva, ördögien jól elnevezve, korai borász módra!
Súlyos, sűrű nagyanyagot rejt e palack, szinte harapható a korty. Lefetyelőnk hátáról csak lassan olvad le az erdei gyümölcsök kedves íze, hogy aztán paprikás, borsos, keserűcsoki golyóvá átalakulva felrobbanjon a szánkban, mellékesen afféle teljes kulináris kielégülést is okozva, majd persze nem utolsósorban, de inkább elsősorban ugye, az elfogyasztódásra is ráadja fejét.
Tringa madara biztosan egész nap Alisca egén szálldogálna egy ilyen korty után, hogy onnan énekelje meg Gál Anti és a Görögszó viszonyából fogant csoda történetét.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, még akkor is, ha csak egy későbbi évjáratú Diablo az, ami még kóstolható.