Bakonyi Péter, Olaszrizling és Hárslevelű házasítása. Meghökkentő és különleges a Zuhánya.

A pincémben, az alsó polcon bontatlan kartondobozt találtam. Pár éve már, hogy ott feküdhet a párás hidegben, elfeledve. Kíváncsian, izgatottan tépem fel a dobozt, közepén könnyen enged már a szalag, lássuk mit rejteget előlem! Itt bizony telt ház van, totyakos palackok kerülnek elő, fejtől lábtól fekszenek a dobozban, sokan vannak, legalább hatan.
Veszem a legfelsőt, viszem a fényre, megnézem alaposan, elölről is, hátulról is, meg is jegyzek mindent amit rajta látok vagy olvasok.
Bakonyi, Zuhánya, 2008-ból, úgy írja a címke.
A sors tehát úgy hozta, mai képzelődős borszeánszomon Siklós felé veszem az irányt.

Körülnézek, minden holmi a megszokott helyén, a kockás asztalon ott van már a Lumix csőre töltve, van nyitó, toll, papír, idevaló a pohár, és a bor is, Zuhánya is ott didereg már az asztalon, 11 celsius körül hőmérsékleten engedte ki szorításából egy nagy, fehér nonfrost hidegfront.
A külvilágot kizárva, magamra húzom a képzeletbeli kupé ajtaját, és gondolataim vonata lassacskán, döcögve elindul Baranyába.

Méregetem Zuhánya-t.
Érdekes a név, bár igazából nem tudom mi az, Zuhánya. A legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanám, Zuhánya egy dűlő Siklós határában, és kész, de akkor írásomnak már most vége lenne, vagy más lenne, vagy egyáltalán nem lenne e bejegyzés.
Van jelentése, vagy csak egy furcsa csengésű szó lenne Zuhánya? Egy női név talán? Tán egy céklás leves vagy egy nemzetiségi tánc adta a nevét? Csak találgatom. Vonz e három szótag furcsasága, bujasága, többször is kimondom, Zu-há-nya, Zu-há-nya. Valami azt súgja belül, igen ez egy női név, annak kell lennie, én is ezt akarom.

Megint elolvasom, mit rejt a palack. Szokatlan ez az összeállítás. Hárslevelű és Olaszrizling lett egymásnak eresztve! Az arányokat nem ismerem, de, hogy számomra Zuhánya nőnemű valami maradhasson, úgy kell annak lenni, hogy sok hárshoz kevertek kevés olaszrizlinget. Talán nem egy praktikus, spontán házasítás ez, én abban bízom inkább, ez egy jól kigondolt kísérlet arra, hogy így legyen meghökkentő az, ami másként csak várható, hogy így legyen sarkosabb, ami amúgy csak kerek, hogy hozzáadódjon valami, ami mássá alakítja majd mindazt ami a hársban lágy és nőies, és, hogy talán így lehet a végeredmény igazán rendkívüli, ami másként esetleg csak átlagos. Valahogy, így!

A palack burgundis, mély zöldessége és masszív, melles, faros formája szép harmóniában áll a címke pasztellzöld színével, és a ráskiccelt libazöld helikopter gömbölyűségeivel.
Korából, címkéjéből kiindulva nyilvánvaló, hogy Zuhánya már nem egy fruska, Ő ma már egy érett asszony, akit megalkotója csak visszafogottan felöltöztetve bocsájtott útjára, de a kor és e szolid külső megtévesztő is lehet, érzem én, hogy e súlyos palackban nem csak úgy ott van, de vonaglik is benne egy nagy bor nagy potenciája, mindezt megturbózva a nevéből eredő elvárt erotikával.

Zuhánya meglepő is és különleges.
Kicsit olyan, mintha egy első randira menve felfelé csalódunk, mert nem csak egy nyüzüge, nőcis hársleány, de inkább egy buja, telivér fehérnép mosolyog vissza ránk, egy erős asszony, akiből cizellált titkárnő helyett kovácsot csinált egy jó ötlet, és akinek, bár furcsa, mint e házasítás, de igen jól áll egyszerre viselni egy színes, pöttyös topot, mély dekoltázzsal és egy csíkos nadrágot, akár sliccel és hajtókával.

Kinyitom a palackot.
Egy jó borral megtöltött borospalackot jól kinyitni különleges élmény, ez már sok ígéretet hordozó, tevékeny része a bor kóstolásának.
Zuhánya palackjának kinyitása, erős vonzalmamból eredően, számomra könnyed és természetes, a selymesen sima parafa cérnavékony hangon nyekken egyet ahogy a spirál belehatol, hogy aztán könnyedén csusszanjon ki a palack száján. Nyomában csak úgy tódul kifelé a palackból a hársméz és citrus illat!
Kitöltök egy keveset. A pohár faláról olajosan csordul vissza az aranysárga színbe hajló nedű.
Illata behízelgő, orrcimpa remegtető már így is, de kicsit megpörgetve a poharat, még inkább azzá válik, és a hárs és a citrus mellett már a mandula, és némi kamilla is érződik kicsit.

A korty tömör, sűrű, kitölti a számat, jólesően krémes, vajas, a savérzet kellemesen élénk, az íz hosszan kitart, a végén sherry-s talán a magasabb alkohol miatt. Bár maradékcukor nem érezhető, a bor mégsem klasszikusan száraz.

A borban dolgozik az ösztrogén, ennek okán a pöttyös top és a slicces nadrág hatásainak arányát magamban döntöm el a hárs javára, és miután a bor sokadszorra visszakóstolva is élményt okoz nekem, cseppet sem bánom, hogy bevállaltam ezt az első randit Zuhánya-val, melyet a készletem ismeretében, még legalább öt követ majd.

Borász Úrnak gratulálok!