Úgy adódott, hogy a tegnapi alkonyati merülésem alkalmával, ismét egy igazi kincset találtam odalenn a borkeszonban, Badacsonytomajból, Borbélyék excellenciás Pinot Gris borát.
Kezembe veszem a karcsú palackot, barátkozom vele. Elegáns a megjelenés, a stílusosan szürke alapon csak úgy ragyognak az arany betűk, a pince neve, a terroir, a fajta és egy épphogy látható utalás a várható minőségre, hogy ez bizony egy selection.
A poharamba töltöm, forgatom, kóstolgatom, újratöltöm, már kortyolgatom és gyönyörködöm barackos, körtés illatában, gyümölcsös, mézes és minerális zamatában, selymességében. Az idő igen kellemesen telik, csak aggódva figyelem, ahogy vészesen ürül a palack. Fele sincs már a borból, mire Ő teljesen megnyílva elkezd mesélni magáról, kortyról kortyra egyre szebb szavakkal és egyre többet mesél arról a 2008-as forró nyárról, a Tótiról, a Gulácsról, a bazaltról, a pincéről és a hordóról, és csak győzköd egyfolytában, hogy igen komám, ez a Badacsony! Hallgatom és egyetértek.
Na, még egy pohár és itt véget is ér a történet. Azon gondolkodom, ha volna még egy palack a birtokomban, mit tennék? Talán akkor kedves Szürke barátommal, átsasszéznánk együtt a mai biztosan szürke alkonyból egy valószínűleg rikítóan színes holnap reggelbe? Minden lehetséges.
Konklúzió, színezd újra, színezd újra, az alkonyod, ha megfakulna!
Mondjuk Borbély Szürkebarát Selection-al, 2008-ból.
Ilyen egyszerű.