Cölöpfalvára érkezvén kíváncsivá, nyitottá és hagyománytisztelővé válik az utazó. Itt helyi szokás az, hogy rögvest elfogyaszt az emberfia egy icce Pinot Grigio Riserva-t, amihez persze van szóda is, keksz is meg kanális, majd igazi katarzisként, mindezért, mosolyogva átad az arra jogosultnak 2, azaz kettő darab, olyan tengerkék színű, zizegő papírdarabot, miközben a száján nehezen kipréselt „grazie” és az agyában zakatoló „ma perche” szavak, az utolsó kortyig kitartó ellentmondásain próbál felülkerekedni a lenyugvó nap sugarainak simogató ölelésében. Ugye így, ez már majdnem a Dolce Vita?