Van egy hely az Alföld közepén, egy halászcsárdaszerű hibryd objektum, megfogható, megehető, elvihető, plusz szundi opciókkal, ponty ott, ahol a szikesen igencsak burjánzó salétrom, szinte önként bográcsba ugrásra ösztökéli a kapituláló pikkelyeseket.
Megelégedett, többszöri visszatérőként sokszor azon morfondírozom, tán az a 90 km távolság a Nagycsarnoktól, az is oka lehet, hogy e hely csillaga még esetleg csak egy másik galaxisban leledzik, merthogy onnan, ahonnan az szokás, még nem kaptak semmilyen csillagot.
Pedig itt, a hal levének ily művészi szinten történő kifacsarása csodálatra méltó, és tanúsíthatom, e paprikás lé fogyasztásának kényszerű abbahagyása, merthogy elfogy a lé egyszer a tányérból, az szinte fizikai fájdalommal jár. Szerintem mindezek okán, e hely jogosan követelhetné a szakma elismerését. Hajrá, írástudók, már nem akad el itt a szekér, mint régen, jönni kéne, meg kéne ezt egyszer kóstolni!
Amúgy megismerhettük még a túrós csuszát is újragondolva, valami palacsintaszerűt is másképpen, mint máshol, és mindezek remek minősége is meggyőzött arról, hogy nincs itt kérem semmi tévedés, a hely tényleg pazar és másoknak is meggyőződni minderről, Budapest felől érkezve, az 51.-es út bal oldalán, Akasztó előtt lehet.