Restaurant Camelot – Kassa

Találkoztunk a Kálvin Téren, majd a Vodná-t elhagyva, kezünkben egy kisnövényhatározóval először borókabokorra vadásztunk volna, de mivel sehol egy bokor, sehol egy fa állapotok uralkodtak a térségben, így meg kellett elégednünk azzal, hogy a keresett „borievka” már csak borovička-nak feldolgozva kerülhetett elénk a Kováčska 226 alatt létesített vendéglátóipari egységben. A hosszabb ismerkedés során, igencsak kedvessé vált e hely, így rövid tervezgetés után úgy döntöttünk, itt maradunk Arthur király udvarának székhelyén, az aranyváros Camelot falai közt, és itt, kimondottan a lovagi eszmények és az önfeláldozás szabályai szerint fogyasztjuk el ebédünket és söreinket, így áldozva a hely szellemének.
A kitűnő kassai étkek sorát remek helyben főzött sörök kísérték, igazi kulináris élménnyé téve ezt a délutánt.
Egyik regenerációs jellegű sétám során, a szomszédos terem egyik meghökkentő falfestményét vizsgálgatva percekig töprengtem azon, mit is nézek így, ekkora döbbenettel. A festett torony ugyanis egyszer egyenes volt, egyszer meg hajlott volt, na most hogy is van ez?
Elsőre az a triviális magyarázat jutott eszembe, hogy bizonyára a templomtorony görbülésének íve mindenkinél, így nálam is az elfogyasztott borovička pohárkák és korsó pilsner sörök mennyiségével egyenesen arányosan nő, de aztán arra gondoltam, ez lehet, hogy hülyeség, és ezt akárki helyből megcáfolhatja a közismert és egyszerű Navier képlettel.
Másodszorra arra gondoltam, nem kéne nekem ilyen paranormális jelenségekkel foglalkoznom, elvégre szabadságon vagyok. Bizonyára ezt a gondolatot fűztem volna tovább, ha mintegy varázsütésre nem világosul meg előttem, hogy csupán a megfestett boltív játéka mindaz ami ennyire megfogott.
Így a kérdést megoldottként az archívumba helyezve, visszatértem asztalunkhoz, hogy figyelmemet ismét a „borievka” és „borovička” összefüggéseinek szentelhessük, természetesen továbbra is önfeláldozás szabályai szerint, így áldozva a hely szellemének.