Tegnap délután a Bordói November Nagykóstoló alkalmából, egyik kedvenc fesztivál színhelyünkön, a Corinthia Hotelben oltottuk szakmai kíváncsiságunkat és szomjunkat Gábor barátommal. Előre, tudományos módon megalkotott stratégiát alkalmazva próbáltuk meg lehetővé tenni a lehetetlent, miszerint, hogy röpke pár óra alatt megkóstoljuk, megismerjük, megértsük és megjegyezzük a prémium hazai borászatok bordói vörös borait, természetesen a mindet, vagy a legalább minél többet, de legvégső esetben, az amennyit csak lehet megkóstolni elvet szigorúan és eltántoríthatatlanul a szem előtt tartva. Az ilyen gazdag borünnepek alkalmával persze csak rövid ideig képes hűen tartani a stratégiát és követni az előre tervezett útvonalat az emberfia, hiába hajtja a tudásvágy és a fogadalom, mégsem lépheti át saját korlátait ugye. Így másnapról visszanézve és a részletek ismeretében, már látjuk, így történhetett ez velünk is.

A csúcsborokkal megrakott asztalok között a terv szerint navigálgattuk magunkat, mint két szorgalmas dongó, amik virágról virágra szállva teszik a dolgukat, hát mi is így repkedtünk a bordóiság kertjében, néha meg megállva, majd újra nekilódulva, egyszer szilárd, másszor afféle szellemi táplálékot magunkhoz véve, folyton megújuló erővel jutottunk egyre előrébb, vállalásunk teljesítésében.

A világfajtákról, mint a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc és a Merlot, ezekről szólt ez az este, aztán az ezek házasításai, az évjáratok kavalkádja, a több, mint hatvan kiállító, átlagban három vagy négy borának megismerése alkották, bonyolították de egyben szépítették is magát a feladatot, hát volt ott mit tenni.

Úgy este hat felé, a már szembejövő más dongók szemeit látva, a bordói borok főbb jellemzőivel szinkronban álló jelenségeket is feljegyezhettünk, miszerint sötét intenzitású, mélyvörös színű, erdei gyümölcsök színére hajazó nagy szemek voltak felfedezhetők némelyeken, amint nagy nyugalommal néztek ki azok tulajdonosainak fejeiből.

Ez volt az a pillanat, amikor kezdtük elkerülni az egymás szemébe nézést, és felülvizsgálva helyzetet, felismerve és belenyugodva, hogy vállalásunk továbbra is a lehetetlen kategóriában marad, a csarnokból áthelyeztük pozíciónkat a nagytermen kívül tartott, ültetett előadások színhelyére.

Sokat megtudtunk Bordeaux jobb és bal partjáról, a bioborászkodásról, a francia konyháról és a Gere Kopar 2007 -ről is. Ez utóbbi kóstolása, és egyben a róla és a borászról keringő legendák megismerése igazi élmény volt. Az KOPAR-ról hiányzó ékezetet mi meg csak úgy önkényesen, kölcsönvesszük, aztán odabiggyesztjük a CSODAS szócska “a” betűjére, hogy úgy maradjon meg emlékezetünkben ez a 2016. évi Bordói November Nagykóstoló, és, hogy jól olvashatóan is az legyen, egy …………….
CSODÁS BORDÓI NOVEMBER NAGYKÓSTOLÓ.