Délután van, már laposan süt ide a nap, hunyorgok is a szembefényben, de élvezem! Jólesik, hogy érzem és belégzem a tavaszi kert illatát, mert zöldül már a fű és virágoktól roskadozik már az aranyeső, a barack, a mandula, de mocorog már a meggy is, csak az a pár tőke szőlő, azok csupaszok még. Vagy elkéstek talán vagy csak még nem értek ide, ezen gondolkodom, pedig a kedvenceim lennének, kivételeznék is velük, ha már azok is zöldülnének, úgy hiszem!
Az a hír járja, hogy Tokyo-tól New-York-ig, mindenhol a cseresznye virágzást, a tavaszt ünnepli a világ! Gondoltam egy nagyot, megünneplem én is a Sakura ünnepét!
Bár e hely nem Tokyo, a fám virága nem cseresznyét nevel, az ital nem szaké, és az ünnep neve sem Hanami mifelénk, de ha mondjuk egy, az ehhez az ünnephez méltó magyar Furmint nyitódik ki egy mandulafa alatt, akkor ott ugye nagy baj nincsen, az alkalom a fényét így megkapta, elnevezni az eseményt meg ráér, ha elfogyott a Furmint, az után is. Akkor hát egészségünkre, és a tiédre is kedves Istvan Stephan Spiegelberg!