Prága, te drága!

FelSÖRolás jellegű élménybeszámolók I.

Egy kirándulás Prágába, legyen az akármilyen rövidke is, nem vitelezhető ki kielégítően egy, kettő, három, sok tradicionális prágai kocsma meglátogatása nélkül, természetesen mindenkor a teljességre törekvés szem előtt tartása mellett. Ebben a vonatkozásban (is), Prága a lehetőségek tárháza. A kis kocsmák hangulata egységesen varázslatos, ennek megélésében árnyalatnyi különbséget köztük tán csak a csapolt sörök forrása, illetve az adott kocsmához köthető és megismerhető anekdoták száma tesz.
Ezek az anekdoták a leginkább felelősek azért, hogy éppen hol kívánjuk megtapasztalni a prágai kultúrát ebből a szemszögből is, mert hát a szélsebesen múló idő miatti pánikhangulatunk ugye nem engedhet meg céltalan lődörgést a kocsmamezőkön. Alkalomadtán, egy másfajta, mondjuk egy sokkal hosszabb városlátogatás esetén, mindenképpen ajánlott ez a lődörgős kulturális tevékenység, ami kicsit hajaz mondjuk egy tölgyerdőben megejtett eső utáni gombázáshoz, mert itt annyi a kocsma, mint az erdőben a gomba eső után, és itt a vargánya helyett sörrel teli korsók és poharak a jutalmai a kíváncsi és elég kitartó gombázóknak.

“U Zlatého Tygra”

A Tigris nem kocsma. Más. Több. Bohumil Hrabal – illetve a hiánya révén.
A Tigris egy kulturális gyülekezési pont, egy misztikus, kultikus, ugyanakkor nagyon is hétköznapi zarándokhely, a Rajt és a Cél egyszerre. A Prága érzés kristálytiszta forrása, ahonnan muníciót meríthet magának az is, ki a jó séta és a sörözés öröméért érkezik a városba, és az is, akinek a Tigris a nymburki sörgyár kéménye: ahonnan a galambok nyomán magunk is aláhullhatunk, bele a prágai ember, a bohém lelkek, a cseh kultúra felemelő mélységeibe.
Az óvárosi Husová utcában találjuk e tradicionális intézményt, ahová legkésőbb 14 óra 52 perckor kell megérkezni (korábban érkezvén várakozni a szemközti kocsmában lehet). A Tigris 3-kor nyit, 3 óra 1 perckor megtelik, és a 11 órás zárásig tele is van. Plzeňský Prazdroj-t mérnek óriási kádból, miáltal a sör kevésbé törik meg, mint a szokásos 50 literes hordóban. Ráadásul szén-dioxid helyett levegővel préselik ki a lét a tankban lévő zsákból, így szénsav pont annyi kerül elénk, amennyit a Mže-parti sörfőzőmester nekünk szánt. Fogyasztása közben rendes bohemista feltétlenül megemlékezik a már többször emlegetett és a későbbiekben is emlegetendő Hrabalról, ki a hátsó rész egyik asztalánál, a kis agancs alatt töltötte idős kora jelentős részét, és olyan bölcsességekkel ajándékozta meg a sör és irodalomkedvelő közönséget, mint hogy: „A stresszhelyzetek elleni legjobb védekezés, ha az ember újra és újra az éber nirvána állapotába hozza magát.” Ehhez a Tigris – ha bejutunk, a legkiválóbb terep.”

Az idő rövidsége és egy anekdota által kerültünk mi is a Tigrishez címzett létesítménybe.
Prágai kirándulásunkra magunkkal vittük Hagymási András útikönyvét, ami az első betűtől az utolsóig nem csupán lebilincselő olvasmány, de megtapasztalásunk által igazolva hiteles és megbízható segítség is volt rövidke utunk során, ezért be is magoltam minden sorát, és most ennek egy fejezetét írtam ki változtatás nélkül az idővonalamra.