RECAS
Feteasca Neagra 2012.

Egy palack nagyon Fekete Leányka van a kezemben.
Tán vagy négy éve már, hogy a pincémben van ez a palack bor.
Tőle vettem.
Az Ö ajánlására.
Kibontom tétován.
Az illata kápráztató! Talán arra Rékás felé, egy málnabokrokkal, szederrel körülvett erdei tisztáson, talán a medvétől tartva, bokortól bokorig rohanva, a minél több letépett vad gyümölcsöt két kézzel szánkba gyűrve, arcunkon elmaszatolva, és még, még…., na talán akkor érezhetjük majd ilyen intenzitással magunkon ugyanazt az illatot amit most csak egy fránya dugó rejtett el előlem.
Az íze kedves, szerethető, inkább lágy mint fanyar, tán szégyenlősek a savak, mert a korty végén is csak enyhe húzást érzek az ínyemen, de az is olyan, mint….., sajnos már nem nagyon emlékszem, de kellemesen csiklandozó.
Az alkohol többnek látszik a címkén mint érzik benne magában a borban és hát később a fejemben. Persze, persze, természetesen van benne alkohol, talán pont annyi is amit írnak rajta, hiszen ez a bor azért nem a kölyökpezsgők mezőnyébe nevezett, de ez a leányka, ő egy középsúlyú, szép, melles, faros teremtmény, a teste elbírja, sőt eldugja a 14.5% alkoholt alsószoknyái alá, és annak az embörnek aki pár pohár elfogyasztása után kezdi felfedezni magán a bódultság gyönyörködtető tüneteit, annak tudnia kell, hogy ez a Fekete Leányka már övé lett, örökre.

A bódultság gyönyörködtető tüneteit már én is érzem, csak hát a korty keserű.