Talent Show a Bükk utcában!

Nem, nem verseny, csak show!

A szűk körben meghirdetett eseményre hamar elfogytak a mandátumok, és mivel az előre és a nyilvánvalóan felcsigázásra szánt részinformációk alapján igencsak izgalmasnak, különlegesnek ígérkezett a szeánsz, így az egyáltalán nem különleges, hogy óráról órára fokozódott bennem is az izgalom ahogy közeledett a nagy esemény időpontja.
Az üveghegyen már egy kicsit túl de még az óperenciás tengeren innen, az erdőszélen megbúvó ház tökéletes színhelye volt a show-nak. Szilárd alapokon nyugvó, takaros, elegáns de nem kihívó építmény, funkcionálisan minden részében telitalálat. Egyetlen hibája az, hogy nincs macska.

Megérkezvén rögvest rájöttem, többféle módon is megközelíthető lett volna a helyszín, bár mi ugyan a legunalmasabb, öreges módot, a busszal érkezést választottuk egy lejm fuvarral megfejelve, ám ha tudtuk volna előre, hogy itt a környéken valami kikötőféleségnek is lennie kell, mert a kertben megfeneklett hajó jelenléte erre utalt, akkor talán azt választottuk volna, aztán a vízi úton kívül még megvolt a lehetősége annak is, hogy Solymár irányából csodaszarvas módjára átszökdécseljünk az erdőn pár perc alatt és csakis orrunkra hagyatkozva a falu fölé felszálló bükk faszén füstjét és az azon lassan süldögélő speciális négyoldalas típusú disznó egyik oldalasának illatát iránytűként használva találjunk rá a házra, merthát ennek azért már lett volna egy kis sportértéke is, de hát nem egyedül jöttem…..

Rögtön az érkezéskor máris egy tiszteletet érdemlő Cremant Wolfberger Brut fogadott minket és a Szabolcs, aki Öcs is és Chef is egyszemélyben, és hát Ő az aki az oldalas vonatkozásában a disznóságokat elkövette és aki mint később kiderült, társkoordinátora is volt e jeles eseménynek.
Rögtön szembetűnt, hogy a Bükkfa utcai teraszon, nagyon stílusosan bükk faszénnel izzította az oldalast. Nincs elképzelésem, mennyivel emelkedhet a bekerülési költség, ha mondjuk valaki a Mahagóni utcában akar stílusosan oldalast sütni.

Hamarosan megérkeztek a nagyérdemű további tagjai is és rövid ismerkedés után elfoglaltuk helyeinket a hallban, ahol már diszkréten szólt a Sade, talán valami hattyú is énekelni kezdett, de ezt lehet, hogy csak hallucináltam, de azt tény, hogy a meleg fényű izzók fényében csábosan csillogtak a borospoharak.

A fellépők már jóval korábban ideértek, mint mi. Voltak köztük olyanok is, akik még évekkel ezelőtt beneveztek erre az eseményre, és még arra is volt türelmük, hogy pár évre mozdulatlanságba bábozódva várják meg ezt a napot, amikor is végre megmutathatják nekünk a szépségüket a titkaikat és a képességeiket.
Már mind ott voltak, készülődtek a backstage-ben és vártak a sorukra.

A házigazdánk kiosztotta a rajtszámokat.
A 2. számú fellépő Györgykovács Imrétől a Nagy-Somlói Furmint 2013 volt.
A Bortársaság sem fukarkodott a bor dicséretével, azt hiszem lehet azonosulni az alább leírtakkal,
Egy BOR- kettő év palackos pihentetést követően tökéletes palackérettségben, finom tavaszi virágokkal, az eső utáni bazalt illatával, jófajta fával. Igazi kistermelői bor Imre és Gyöngyi zsebkendőnyi területéről, ahol minden tőkének megvan a maga története. Kristálytiszta, jó zamatú, hosszú furmint.

3., 4., 5., rajtszámú borok, mind a Kolonics birtokról érkeztek, még abból az időből, amikor még az akáchordó akár tölgyfából is készülhetett volna, mert azt a kutya se bánná, inkább csak azt bánjuk, hogy az utolsó korty után ez a pár palack bor is már csak történelemmé és egy szép emlékké vált csupán.

Egy általam igen tisztelt, érthetetlen módon ma már inkább az ornitológia, azon belül is a hattyúk dalolási szokásait elemző egykor ígéretes borszakértő véleményét írnám most ide, összefoglalva a 2009 – 2011 évjáratokat meg úgy általában a Kolonics feelinget pár példán keresztül.

Kolonics Olaszrizling 2011
„A 2009-es bátyus a Pannon Bormustra csúcsbora lett, mégpedig impozáns 87.8 ponttal (jól szerepelt a 2010-es is, épp csak három tizeddel csúszott le a plecsniről 85.7 pontjával).
A kortyban szép savszerkezet, nagyon jó arányok, az illat szikársága ismét, de itt már fehér gyümölcsök formájában. Persze bazalt on bazalt. Sok kamilla és gyógyfű is van benne, feszes szerkezet szárított barackkal, hosszú utóízzel. A Somlói Borok Boltjának 2400 Ft-os áráért simán megvan az érték is, vaskos 5 csillag, remek példája a fajtának.

Kolonics Károly boraiban oly sokszor fedezem fel (és emiatt már kézjegyének érzem) a finoman szárított virágos, gyógyfüves jelleget. Itt is szépen mutatja magát, persze kifejezetten minerális, mégis légies az illat. Szikár csonthéjasok is vannak bőven, egy kis mandulával együtt.”

Kolonics Juhfark 2009
Pannon Bormustra 2011 – Aranyérem száraz fehér kategóriában.

Kolonics Hárslevelű 2010
A nehéz 2010-es évjárat ellenére óriás bort készített Kolonics Károly, ebből az Aranyhegy-Dűlőből szüretelt Hárslevelűből. Több, mint 4 év érlelés (1000 literes tölgyfahordó, acéltartály és palackos) került piacra. Továbbra is nagy érlelési potenciállal!

Aztán 6.-os és a 7-es rajtszámú fellépők érkeztek az asztalunkra. Már csupán a név hallatára a zsűritagok közt mély tisztelettel átitatott, afféle halkanbeszélős anekdotázás kezdődött, mintha beléptünk volna a borok képzelt templomába és még az is nagyon olybá tűnt, nincs köztünk olyan személy akinek ne lett volna valamilyen személyes élménye, emléke Fekete Béla Bácsival kapcsolatban, illetve olyan sincs köztünk akinek bármilyen kifogása is akadt volna a boraival kapcsolatban az elmúlt pár évtizedben.

Fekete Béla: Somlói Olaszrizling Aranyhegy-dűlő 2007
A Borrajongó Blog szerint, 2013 körül így festett e bor, „aszalt sárga barack, méz, intenzív köves- sós ásványosság, némi rusztikus hangulat. Telt korty. Vastag ízek, érett-aszalt gyümölcsök, só és só. Krémes-olajos sima tapintatú konzisztencia, közepesen tömör szerkezet. Széles, fajsúlyos savak, besimult cserek, közepesnél hosszabb lecsengés. Kerek egész, remek egyensúly és egység, sok-sok szeretnivaló karakter.„

Fekete Béla: Somlói Hárslevelű Aranyhegy-dűlő 2007
A Borrajongó Blog 2012 évi bejegyzése szerint, „méz, aszalt sárga és fehér húsú gyümölcsök, intenzív sósság jellemzi a bort. Azt is írja, van benne valamiféle kortalan, érlelt, de semmiképp nem öreg, vagy előrehaladott hangulat. Elég nagy test, sűrű, krémes konzisztencia. Telt ízek, aszalt gyümölcsökkel, komoly ásványossággal. A kortyközépen is elegendő a koncentráció, közepesnél hosszabb lecsengés. Élénk, fajsúlyos, de lekerekedett savak, a felszínen némi cseresség, de a kortyba integrálva.”
Azóta eltelt még öt év. Talán a Borrajongó is öregedett pont ennyit, én biztosan, de ezen a boron mintha nem fogna az idő.

A következő tétel Font Sándor Ezerjó Selection 2006
Itt most Albert Gazda 2007-es írását idézném, miszerint „hozamkorlátozás, októberi szüret, 21 fölötti mustfok. Kristálytisztán aranyló szín, finom, gazdag illatok. Sok-sok gyümölcs, közte alma és körte, csipetnyi barack, már-már, mint egy furmint. Becsületes test, zamatgazdagság, mélység, harmónia, olyan gömbölyded, csiszolni se lehetne különbet. Acidban ez sem bajnok, de nem baj. Még a kövidinkánál is jobban csúszik.”
Hát igen, ilyen is volt egykoron e bor, de nem győzte kivárni, hogy végre ideérjünk és kiszabadítsuk üvegtömlöcéből, hát mi más maradt most nekünk, mint a képzelet….

És aztán jött egy könnyű vörös, 9-es rajtszámmal, Judeka Terre Siciliane Nero d’Avola 2015
A bor Szicíliából származó 100% Nero d’Avola. Ez a fényes és finom, lédús bor érett cseresznyével és málnajegyekkel rendelkezik. Puha, kerek tanninok támogatják a lédús ízeket. A használati utasítás tömör és lényegre törő, élvezd! Megtapsoltuk szinte a címkén pózoló bajszos katonát.

A 10-es rajtszámú bor a Terre dei Pallavicini Syrah Lazo 2015 volt.
Ezt a meleg és puha ízű bort mély rubinvörös szín jellemzi. Ízében kellemesen fűszeresnek számít, amelyben a dohány és a kakaó íz váltogatja egymást. A XVI századig visszavezethető Pallavicini család Svájc után Genovába majd Rómába is betette a lábát, onnan koordinálják a hatalmas birtokot.
Megnéztem a honlapjukat, ahhh…, tante belle cose!!!

És a kóstolás csak ment, ment tovább, az Ezerjó feletti bánkódásunkon és az első könnyű vörösökön immár túltéve magunkat, új, kellemesebb ingereknek adtuk át a helyet lelkünkben és gyomrunkban is egyaránt, mert mintegy varázsütésre, egy egész kondányi tálcára helyezett oldalas jelent meg asztalunknál. Ez várható volt, erre figyelmeztető jelek is voltak, mert az Öcs, (aki Chef is és addigra már megtudtuk, hogy borkereskedő is), eltűnése és az oldalas oldalán való újbóli megjelenése között ugye szoros az összefüggés. Ladik krumpli meg oly remek Barbecue szósz is került az oldalashoz, minek során Kansas hétpecsétes titkos „bbq sauce” receptje iránti érdeklődésem e vacsorától datálva gyakorlatilag megszűnt. Nos hát bbq oldalast majszolva, ladik krumplikba ülve eveztünk át a hazai fehérborok és a könnyű vörösök tavacskájáról a nagy vörösek tengerére.

A 11-es rajtszámmal a Mastroberardino Lacryma Christi del Vesuvio Rosso 2014 érkezett.
100% Piedirosso. Tiszta, vékony rubinvörös bor. A borban a vörös cseresznye, a málna, az érett szilva, a füst és a kátrány ízei quadrálnak a rusztikus falakkal természetesen csak abban az esetben áll meg ez az állítás, ha vulkanikus kőzetbe vájt és rusztikus falakkal bíró kóstolóhelységben fogyasztják e bort. Kellemesen ásványosságot is mutat a bor a vulkáni talaj fajtájának és a tárolási körülményeinek köszönhetően. Könnyű testű, főleg étkezésekhez ajánlott bor, sürgős megivásra ajánlva, rövid potenciállal.

A 12-es rajtszámú bor a Tinute Piccini Chianti 2014 volt.
Firenze és Siena keleti és nyugati részén található tipikus toszkán táj a Chianti legkedveltebb toszkániai borvidéke. A Chianti Classico a terület központi és legjobb részéből származik.
Bársonyos, testes vörösbor. Ezt a száraz Chianti-t a rubin szín jellemzi.
Akár oldalasokhoz is kimondottan ajánlott.

Aztán csak jöttek, jöttek a jobbnál jobb tételek, a 13. a 14. ….. így tovább egészen a 27.-ig!

Sartori Valpolicella Ripasso Superiore 2014,
Veronától kicsit északra, van ott bizony egy dudor a síkságon, azt nevezik úgy, hogy Valpolicella-hegység. Hogy egészen pontosan definiáljam, a kicsinél picivel nagyobb, de a nagyon nagynál azért jelentősen kisebb hegyvonulat ez, szinte nem is hegy, csak egy dombság mindössze, és arról is híres, hogy ott van a gyára ennek a bornak. A helybeliek a préselés után viszonylag hosszabb ideig bekecsben macerálják a bort, mert hát azt jól tudják arrafelé, hogy az alacsony hőmérsékleten, és mondjuk csak pendelyben végzett macerálás akár meghűléshez is vezethet.
A másodlagos fermentáció hozadéka az a jellegzetes, aszalt gyümölcsökre hajazó Amarone íz és illat. Másfél, vagy kettő évig tölgyfahordókban érik, érlelődik e nemes nedű, majd legalább hat hónapon át palackban várja kérőjét, hogy aztán a kinyitás utáni tiszavirág életét egy Riedel vörösboros pohárban vitelezze ki, a poharat kézben tartó egyén legnagyobb boldogságára. Hát minekünk kijutott ebből a boldogságból.

aztán

Banfi Rosso di Montalcino 2014,
Egy igazi toszkán élmény volt a Banfi eme szuper-klasszikusa. Nem csak én, de még a Mariani testvérek sem tudnak közömbösek maradni ha erről a borról írnak vagy beszélnek. Ez a bor magában hordozza a régi vágású eleganciát az új borok frissességét és játékosságát. A Banfi kínálatában talán ez az egyik legizgalmasabb bor.
A borászat elődje egy történelmi pincészetet volt Piedmontban, úgy hívták, a Bruzzone. Aztán volt az a pénz amiért gazdát és nevet cserélt. Ma Banfi Piemonte a neve és a létesítmény az évszázados pezsgő-bor tradíció és a pincékben tapasztalt borászati érettség tökéletes egysége.
Banfiék nem kispályások, a közel 7100 hektáron van bőven helye a szőlőnek, a gyümölcsösnek, az olíva ligeteknek, a hatalmas feldolgozónak, de még egy 7000 hordós érlelő pincének is, csakis a vörösek részére. Persze könnyű nekik, mert Montalcino és Chianti csodálatos szőlőskertjei, Piemonte és a toszkán partvidék a nagy karakterű és kiváló minőségű borok ideális bölcsője, így azok mintegy spontán módon már akár már maguktól is megszületnek.

Aztán irány vissza, újra a hazai földre,
jött a kis karcsú madár a Vylian Csóka 2012,
ami már már szinte kiverte többeknél a biztosítékot, annyira gyönyörű volt. Szerencsére a zsűritagok között végzett villanyszerelő is volt, aki az ilyen rövidzárlatokat akár ülve, rutinból is megoldja, ha a szükség úgy hozza.

Pár megszállott borász bábáskodásának köszönhetően, bizony az ismeretlenségből került újra elő pár éve ez igazi őshonos szőlőfajta a Csókaszőlő és a belőle készült bor a Csóka.
Jó messzire kéne visszautaznom az időben, hogy láthassam is, így inkább csak elképzelem mily elterjedt bor lehetett ez annak idején, mert egész biztosan ott volt e bor szinte minden borivó asztalán. Elképzelem, hogy ott volt ez a bor a vályogházak földes konyháiban, a szántó végén árnyékban hagyott demizsonban, dolguk végeztével ezt a bort törölték le ingujjukkal a csendőrök is kackiás bajszukról a boglya rejtett oldalán az eseményt követő mohó korty után, aztán talán ebből a borból merített új erőt, ez a bor lötyögött a menekülő betyár kulacsában is, de ott lehetett ez a bor csiszolt butéliákban a szolgabírók almáriumában is, ez dukált a lakodalomhoz, a nászéjszakák bora is ez lehetett, jól illett e a bor verekedéshez és kibéküléshez is, ezt emelhette fel kehelyben az Atya is, ezzel koccinthattak az új életre is, de még a siralomház bora is lehetett, és talán a Csóka segíthetett könnyebben elfogadni az elmúlást is.

Milyen is a Csóka? Szerintem elsősorban barátságos. Olyan a találkozás vele, mintha már ismernénk régről, mintha már tudnánk, hogy a Csóka a mi borunk már régről, még azelőtt, hogy megmondaná valaki, figyelem, itt és most egy Hungarikumot tartunk a pohárban. Karakteres testes bor, mély színnel és fűszeres, élénk, gyümölcsös világgal, hosszú ízzel. A fekete cseresznye, a szeder, a csipkebogyó, a málna és a ribizli, csak úgy tódulnak az illatból és az ízből, a bor minden pillanatban mást mutat meg magából és mást ad át annak ki épp issza, és persze kinek így, kinek úgy, mindenkinek akkori hangulata szerint.

A csóka, maga a madár igenis szép, nemes madárrá vált az én szememben is ennek a bornak a kóstolása után, innentől én is szeretném ezt a köztudatban egy semmit sem érő madárként számon tartott teremtményt egy arisztokrata természetű és magas rangú madárrá emelni, ahogy a róla elnevezett szőlő és bor is magas rangú minősítéssel bír saját értékrendszeremben. Mert afféle semmirekelő madarakról nem szokás ilyen borokat elnevezni.

Amikor már azt hihettük, ennél már nincs tovább, nincs feljebb, még akkor is csak emelkedett a kínálat színvonala, mind magasabbra, jöttek vég nélkül a szebbnél szebb borok….

Malatinszky Kúria Cabernet Franc Noblesse 2008
Tölgyfa hordós érlelés során az illatot fűszeres, valamint szedres és fekete ribizlis jegyek építik fel, amelyek azonban a palackos érlelésnek köszönhetően mézes, propoliszos tónust öltenek magukra és a háttérben a szilva íz is megjelenik. A korty gerincét a fűszeres ízek és a tanninstruktúra adja. A test és az alkoholtartalom teltsége jól mutat a főleg a lecsengésben teret nyerő csokoládés ízek mellett. Jelentős beltartalmú, ugyanakkor szikár, izmos fellépésű tétel, enyhe alkoholmelegséggel.

Aztán,

Malatinszky Kúria Cabernet Sauvignon 1998
Valóban roppant elegáns, testes, mondhatnánk egy sármosan férfias bor ez a ’98-as Villányi Cabernet Sauvignon. Rubinpiros színe szépen csillog a ledek fényében, sokrétű illat tódul ki a pohárból ahogy pörgetem. Gyümölcskosárra asszociálok és sok sok meggyet és fekete ribizlit képzelek bele abba a kosárba. Nem meglepő módon az íz is meggyes, de már a dohány és a kakaó és a tölgyfahordó is szót kér a produkcióban, aztán a tanninok is ott vannak ám, de csak úgy szerényen, hogy harmonizáljanak azzal a kis középre húzó savval és alkohollal. Aki kóstolta, sokáig nem felejti. Kijár a vastaps a bornak. Vagy a borásznak, vagy inkább mindkettőnek!
Malatinszky emígyen kommentálta a ’98-as Villányi Cabernet Sauvignont:
„A gyümölcsösség a bor szűretlenségének köszönhető. A tükrös, makulátlan tisztaság és a bor állapotának stabilizálása végett szegény szőlőlevet fúrják-faragják: derítik-szűrik-fűtik-hűtik, pedig ezzel sok szépséget és fontos információt csiszolnak le róla. Ha a borkészítési folyamatok aggályos sterilitását fenntartva képes vagyok stabil, ám szűretlen bort produkálni, gazdagabb kreációhoz jutok.”

Majd a következő,

Kreinbacher Syrah 2011,
egy remekmű, sok nosztalgiával felvezetve és erős szubjektivitással megtámogatva mindannyiunk nagy örömére.
Mások, pontosabban hozzáértők szerint a bor egyszerűen egy telitalálat.
Mert elegáns, mert karakteres, mert gazdag aromás, mert fűszeres, nagyon kiegyensúlyozott bor. A mély bíbor színe gyönyörködtető és az egész szájat betöltő, hosszú piros-fekete erdei gyümölcsös íz közé szépen integrálódik a francia tölgyfahordó likőrös, aromás szivarfüstössége. Egyszóval a bor tökéletes! De szerintem a bor még ennél is jobb. Tényleg egy etalon a magyar Syrah-k között.

Utána,
Weißburgunder Burgerlanból
Patika steril, nagyon sógoros, különleges bor.

Aztán,
Tignanello 2013
Hogy valamihez viszonyítani is lehessen, ezt lehet még tudni e borról,
James Suckling 97 pont, Wine Spectator 94 pont – top 100, 2016-ban a 8. helyezett.

Gere, Attila – Villányi Cuvée 2009
Ehhez most nincsenek szavak…..

Nyakas Menádok 2012

Vylyan Jégbor 2009

Tokajicum Sárgamuskotály 2014

Aztán, hogy a már így is felfokozott hangulatot még jobban felturbózzuk, ahhoz egy, a turbózáshoz bizony nagyon is értő személy által prezentált tétel kellett, mégpedig egy
Okanagan Ice Wine Riesling Inniskilling 2011
Nagy köszönettel érte! Valóban egy élmény volt ez a bor is!

És a show megkoronázása végül ezzel a borral történt,

Matyisák – Vízkeleti Pincészet Tokaji Natúr Esszencia 2004
Rendkívüli tétel, tökéletes záró bor.

Talent Show volt ez a javából, vitathatatlanul az, már a részvevők miatt is, mert e rendkívüli és felejthetetlen est létrejöttének az volt a feltétele, hogy minden résztvevője akik ezt az élményt létrehozták nekünk, a borászok, maguk a borok, a meghívónk Sz.F., a Felesége és a segítsége, V.Sz. minden területen, minden vonatkozásban az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket produkáljanak, amit a legmagasabb színvonalon meg is tettek értem, értünk, és a magam részéről én mindezt, a kalapomat levéve és tisztelettel megköszönöm nekik!