Bujdosó, Szürkebarát, Borszérű 2007

Egy Bujdosó bor mai kinyitásának az apropóját az a pár nappal ezelőtti, a Bordói November Nagykóstolón megélt élmény adta, ahol is az aranysujtásos díszterem ezüst girlandos Bujdosó standjának kicsi barna leánykái által kinyitott nagy vörös borokon kívül a leányok közvetlensége és kedvessége is levette a lábukról a jelenlévő, fehérbe hajló hajú urakat és rajtuk kívül persze még engem is, vagyis hát kivétel nélkül mindannyiunkat levettek a lábunkról ezek a leánykák, a Bujdosó Daniella és a másik, még ismeretlen leányka.

Vörösbort a Bujdosó pincétől most ugyan nem találtam itthon, odalenn, de a délbalatoni szektorban végül is csak került tőlük egy ottfelejtett pókhálós palack, aminek most tényleg nagyon örültem.
Aztán már csak kutakodnom kellett a neten, mi is ez a bor, mire is számítsak, de sajnos már nem sok mindent találtam ami róla szólna.

2009 június 22. napján Vízi Csenge írt pár mondatot e bor kóstolásának élményéről és e bor diadaláról, és bár tudtam jól, hogy ma már nem azt az élményt nyújtja majd a bor mint amit akkor kétévesen, azért titkon reménykedtem, talán jut még egy kicsi szépség belőle nekem is.

„Nyerő borok vacsoráján a Meridon Étteremben…

Rosetta, pecorínóval, és pácolt sonkával. Csodás kis kompozíció jelenik meg előttünk, bár nem a színek dominanciája az, ami magával ragad, hanem a gondos kezek munkáját mutató formáció a tányéron. Aranymetszés Badacsonyi Szürkebarát 2008 (Varga Pincészet) és Bujdosó Balatonboglári Szürkebarát – Borszérű dűlő 2007 érkezik kóstolásra. Nem meglepő módon a csupán egy évvel idősebb Bujdosó Szürkebarát viszi el kellemes gyümölcsössége és fahordós aromája miatt a pálmát.”

És szerintem azóta is viszi azt a pálmát. Na persze versenyen kívül. Ugyan megsárgult már kicsit a pálma levele amit immár tíz éve cipel, foszlik már a csuha is de még mindig megrázza magát, még mindig sármos, még mindig a kedves arcát mutatja ez az öreg barát ha a pohárba kerül, és édeskedésével még mindig az ujja köré képes csavarni a gyengébb nem erősebbjeit és az erősebb nem gyengébbjeit is egyaránt. Persze, a bor a pohárba kitöltve kicsit megijesztheti a színével a gyanútlanokat vagy az évszámra nem odafigyelőket, de hát ezt talán csak azért teszi, hogy a még mindig benne lévő harmónia még jobban meglepjen engem, minket és mindazokat a mázlistákat is, akiknek még van szerencséje megkóstolni e ritkaságszámba menő nedűt, és aminek következtében néhányan egy nyegle kézlegyintés helyett valahogy inkább a kalapunkhoz nyúlunk.
Elismerésképpen.