Ez egy kis szakmaiságtalanságos eset.
Persze, tudom jól, hogy legtöbben irtóznak ettől az ősi magyar ételtől, de nálam az ünnepnapok egyik ékes ételének számít, talán azért is, mert mert mifelénk ezt az ételt csak igen ritkán főzzük.
De ma igen, és ezért csak megmutatnék egy „épp most lett kész féladagot”, szigorúan kidomborítva rajta az anti-art alkalmazott konyhaművészet mennyiségi és stílusjegyeit egyaránt.
Az „anti” szó most nem keresztnévként, inkább fosztóképzőként alkalmazott.
Ugye itt most a birka a fő attrakció, mely a városi népeknek egy, a gerincesek altörzsébe, az emlősök osztályába tartozó pörköltféleség formájában ismert leginkább. Külföldiül mondjuk legyen „lammgulasch….”.
Az általam elkövetett elkészítési mód egy lábastakarékos, improvizatív, megismételhetetlen főzési kísérlet, mely talán hajaz kicsit a juhászok egybográcsos módszeréhez, azzal a különbséggel, hogy a juhászokra jellemző absztinenciával szemben, jelen esetben én már a főzés elején felkészítettem a szervezetemet az annak a kiválasztott bornak a módszeres kóstolgatásával, ami majd később, mintegy közös nevező, úgymond kompatibilissé tesz az ugyanazon típusú borral felturbózott birkapörkölttel. És ez pontosan így is történt.
Birkából lehet kapni elejét, hátulját, közepét és olyan kis kocka alakú, puzzle szerű birkahúst is ami a legolcsóbb, így mindenki ízlése és pénztárcája szerint dönthet arról, mi is kerüljön a fazékba.
Én a comb mellett döntöttem.
Amikor már megpuhult a hús is és megfőtt a köménymagos krumpli is és elegyítve is lett e két komponens, na akkor, a későbbi közös nevezőre hozás előkészítéseként színre, vagyis a fazékba lépett a bor is, meg történt még némi utóízesítés is. Mire krémmé főtt a lé és készen lett a mű, addigra megterült az asztal is, így kezdetét vehette a birkapörkölt elfogyasztásának szertartása.
Ennek a gyorsan elmúló, fennkölt pillanatnak lehetnek tanúi mindazok, akik megnézik ezt a posztot.
A bor, ami a szakácsba is és a pörköltbe is került és a kompatibilitás lehetőségét is adta és ami most képletesen a számba terelte a nyájat is, stílusosan nem is lehetett más, csakis egy Juhász Cuvée 2015-ből, márcsak a teljes harmóniára törekvésem miatt is.
Az a pohár az nem Riedel, az annál egy sokkal értékesebb darab, Apu kapta ajándékba még egyszer régen, vigyázok is rá nagyon, és az üzenetét immár a magaménak érzem, Egészségére Tomi Bácsi!
Isszák és esszék 