Borjour Magnum 2018, stratégia, fortély, győzelem?

Na most G. Z. barátom példáján keresztül pár mondatban elmondom mindenkinek, hogyan lehet, vagyis hogyan kell egy palack 2013-as Gere Kopar Cuvée magnum-ra szert tenni, egyrészt populárisan, másrészt a lehető legköltségtakarékosabb módon.

Pár dolog kell csak hozzá.
Elsősorban mi kellünk ugyebár.
Aztán kell hozzá egy “burokban született” igazolvány, de ha az véletlenül nincs már meg, az sem baj, azt nem mindig kérik.
Kell hozzá egy Borjour Magnum szerű rendezvény is amin persze részt kell vennünk. Ez fontos.
Maszatos pohárral a kezünkben lődörögve, azt a benyomást kell keltenünk, hogy a mély szakmai érdeklődésen túl, mi épp csak, és nem is azért, de hát csak mert, hogyha már úgyis itt vagyunk, megkóstolnánk egyet s mást. Is.
Meg kell bíznunk egy régi borbarátunk ajánlásában is, miszerint tényleg vannak olyan kiállító pultok, amelyeket mindenképpen meg kell látogatni, bár ennek a hátránya az, hogy az efféle akciók kezdetétől nincs több lődörgés meg mindenféle fehérnépek értelmetlen nézegetése, szaladnunk kell a borbarát után, nehogy eltűnjön a látómezőnkből ebben a nagy kavalkádban.
Ha az adott pultnál esetleg tombolát vagy bármilyen ahhoz hasonló sorsolást vagy szerencsejátékot ajánlanak pár személyes adatért cserébe, gondolkodás nélkül el kell azt fogadnunk.
Ha esetleg otthon maradt volna az olvasószemüvegünk, rá se rántsunk*, a hozzánk legközelebb álló és nem túl rafinált borbarátot kell megkérnünk az adatlap kitöltésére, majd megnyugodva, hogy a cetlin a saját nevünk szerepel, és nem a nem túl rafinált borbaráté, azt gyorsan a gyűjtőedénybe kell helyeznünk.
Alaposan szemügyre kell vennünk magát a kiállított nyereményt is, és ha van rá mód, már ott helyben érintéssel, kézrátéttel vagy ad abszurdum kézbevétellel, de bele kell vinnünk a mágiát, mert így máris erősen befolyásolható a sorsolás végeredménye. Itt már lehet ilyeneket is suttogni, jelen esetben a palack irányába, hogy “Úgyis az enyém leszel te drága!”, vagy ” Úgy megiszlak majd, hogy csak!”, vagy “Teee, te vörös bestia, ott nyitlak ki ahol a legvastagabb vagy!” ** vagy akár más hasonlóan frappáns utalásokat, bár mint a jelen példa bizonyítja, az efféle elsuttogott utalások nélkül is működik a dolog.
Ilyenkor a megdöbbent és nem túl rafinált borbarátot mindig meg kell kérnünk mindezek dokumentálására is, hogy a későbbiekben az egész folyamat megosztható legyen a Facebook oldalainkon.
Miután mindezt gondosan elvégeztük, hátra se nézzünk, bátran belevethetjük magunkat a további kóstolgatásba, a munka elvégezve, minden megy a maga útján, a nyeremény már a miénk…..

*   Hmmm, micsoda szinonima…..
* * Ez szerintem talán már tényleg hülyeség…..