Szeresd a bort, mert a bor…

Pár napja az Xpat Wine Club rendezvényen vettünk részt Gábor barátommal. A különleges Spring Fling Networking programon túl, számomra még abban is különleges volt ez az este, hogy először jártam a Veritas Winebar szentélyében.
Már rögtön az elején szembetűnt, hogy magyar szót rajtunk kívül nem nagyon ejt ki senki sem a száján, ebből kifolyólag rögvest külföldinek éreztük magunkat a sok angolul beszélő vendég között, ezen pedig úgy felbátorodtunk, hogy mi is úgy kezdtünk viselkedni mint mondjuk két Joe bácsi Texasból, zsebre tett kézzel jó alaposan körbejártuk a helyet és lecsekkoltuk a felhozatalt mind a borok mind a résztvevők vonatkozásában. Közben persze rendkívüli módon ügyeltünk arra is, hogy csakis jó benyomást tegyünk mindenkire, ezért például egyidőben teli szájjal és angolul egyáltalán nem beszéltünk a többi vendéggel, és még arra is ügyeltünk, hogy egyszerre egy pohárnál több soha ne legyen a kezünkben.
Amíg én leginkább a pogácsás kosarak felfedezésével, a kóstolható borok helyes sorrendjének megtervezésével és a fotózás lehetőségeinek vizsgálgatásával voltam elfoglalva, addig Gábor barátom inkább a megfigyelésre és a kérődzésre is legalkalmasabb helyek kiválasztását és elfoglalását koordinálta. Én csak később jöttem rá, hogy az e célt szolgáló sarkok, padok vagy asztalok kiválasztásánál inkább, vagyis leginkább csak egy bizonyos konkrét kritériumnak megfelelő helyszínek jöhettek számításba, aminek egyetlen okát leginkább a „Cherchez la femme” közismert francia mondással tenném most közérthetővé. Amúgy az oldalvízen vele sodródva, nekem is jutottak így afféle virtuális jutalom pillanatok. Mindebből következően a kóstolásunk folyamata többször megFENÉKlett, ahogy a fotókon is látszik.
Így telt el az este első fele.
Az est második felét szinte egy helyben ülve töltöttük egy, a Gábor által választott padon, a Patricius pult és a Gere pult ollójában, ahová természetesen a hely, mint „a szemlélődésre legalkalmasabb pont” minősítése okán kerültünk.
Nem mondhatnám, hogy ellenemre volt ott üldögélni, sőt később már némi önkéntességet is felfedeztem a sokáig ottmaradásomban, mert a rögtön balra található Gere pult kezelőjének már az elején elárultam, hogy a mai napra a szórakozáson túl még küldetésem is lenne, merthogy megpróbálok egyféle párhuzamot találni a prágai „Söröző az Aranytigrishez”, csehül „u Zlatého Tygra” című híres kocsma és a jelen helyszín között, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy ugye odaát, a pultosok árgus szemekkel figyelik, hogy mikor ürül ki a korsó, és ha ez megtörtént, kérés nélkül már landol is a következő teli korsó az asztalon. Na már most a kérdés az volt, itt vajon ugyanez megtörténhet-e, persze korsó helyett pohár súlycsoportban.
És lőn, megtörtént, működött a párhuzam! A küldetés ily módon beteljesült.
Miközben leginkább a Gere Tamás & Zsolt Pincészet csúcsbora, a csodálatos Aureus Cuvée szürcsölgetésével voltam elfoglalva, és közben a tőlünk pár méterre szintén bort szürcsölgető, magányosnak tűnő hölgyek fogyasztási szokásait figyelgettem, azalatt a helyünk kiválasztásának okain is erősen töprengtem, mígnem végre megvilágosult számomra, hogy Gábor barátom a geometriából már oly jól ismert hatványvonallal operál a hely kiválasztás ürügyén, mert hát a tétel világosan kimondja, hogy mondjuk egy vendéglátó egységben a két vagy több körben álló, bort szürcsölgető és magányosnak tűnő hölgyek hatványvonalán azon pontok halmazát értjük, melyekből a hölgyek azonos hosszúságú pillantásokat vethetnek a Gáborra. Ez a vonal egy, a hölgyek pillanatnyi pozícióit összekötő szakaszra merőleges, és a Gábor középpontjától kezdődő egyenes lesz, amit persze a laikusok vagy a geometriához egyáltalán nem értők akár könnyen össze is keverhetnek egy spontán e..kcióval is, de itt erről persze szó sincs, ez csak egy vonal kérem.
Így, hogy volt elég időm mindezeken elmélkedni, egy gyors ellenőrző számítást is végeztem, és mivel a Pitagorasz-tétel értelmében a hatványvonalon levő pontoknak a Gábor középpontjától való távolságuk négyzeteinek különbsége állandó, ezáltal bizonyítottnak láttam megérzéseimet. Azt hiszem így már minden, mindenki számára teljesen érthető és logikus.
Szép este volt. Kicsit később, amikor a távozás útjára léptem, a hatványvonalon kívülről még utoljára visszanéztem és láttam, hogy Gábor a képzeletbeli merőleges vonal mentén haladva előre célba is ért és nagyon közelről suttog egy gyönyörű versrészletet az arra érdemes, bort szürcsölgető és persze magányosnak is tűnő hölgy fülébe, miszerint: „Szeresd a bort, mert a bor…”