A VINGARDIUM BORLIGET

az egy, a több száz éves fák árnyékában kivitelezett borozgatós fesztivál a borok, a gasztronómia, valamint a zene szerelmeseinek…

De tényleg, milyen igaz!

Június 14.-et írtunk, erre a remeknek ígérkező, afféle békebeli borligetes szabadidős programra készülődvén a Toldi Első énekét mormolgatva magamban, úgy ugráltam kőről kőre az izzó zuglói betontengeren a buszmegálló felé… Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak stb, stb…

A hőmérők már sorra kilőtték a felső dugókat, kifröccsent higanygolyókkal gurigáztak a téren a tikkadt szöcskék, a nap felhőtlen hangulatban mosolygott le a térre és persze, hogy ezen a délutánon ismét megdőlt a százéves melegrekord. Na ennyi, sőt még ennél is több valós oka is volt egy hirtelen visszafordulásnak, de a koczka már el volt vetve, már semmi sem tántoríthatott el engemet eredeti szándékomtól, a Vingardinum Borliget 2019 felkeresésétől.

Begördült a nosztalgia járat, a 144-es platformra. Ikarus volt, olyan pirosas meg krómos, fényes és gömbölyű, sokkal szebb volt a téren pöffeszkedő szögletes kékeknél.

A legális jegy nélküli utazás ölbe pottyant lehetősége egy az első sorban lévő, gyermekkel utazóknak fenntartott dupla műbőr ülésen roppant kellemes érzéssel töltött el. Bár a bliccelés izgalma sajnos hiányzott, így a dolog sportértéke nem volt érdemben mérhető, de azért mindez enélkül is azért az na…

Én, mivel lelkileg leginkább macskás vagyok, általában az élethelyzetek illusztrálására is szívesebben használok a macskás mondásokat, de most csak annyit tudtam kipihegni, hogy kutya meleg van. Az is volt.

Végre elindultunk. Ikarus szárnyaira kapott és velem meg a hasonlókkal jól megpakolva elhúzott az Ond Vezér útja irányába. Akkorra már a félig megfőtt, ettől félig kába állapotomban azt hiszem épp egy Lehel hűtőszekrénybe kívántam volna magam, amikor is csoda történt, egyszer csak mégis lett Lehel, mert mi más, mint maga a Német Lehel egyik fülbemászó melódiája csendült fel az AEG hangszórókból, mi több, azt egy másik melódia követte, majd megint egy másik és, hogy tovább fokozódjon a helyzet, ez a szívtipró Lehel útban a Kerepesin már tánczra is kérte a Mátrai Zsuzsát, és miközben belefeledkezve bőszen Elvisre ráztak, azalatt az Ikarus meg mi is pont a menetrend szerint meg is érkeztünk az Erzsébet Ligetbe, a HELYSZÍN-re

Ott fedeztük fel egymást a T.Laci barátommal, aztán onnantól egyik csodálatból a másikba esve együtt találtuk meg emebből a legszebbeket és persze amabból is a leggyönyörűbbeket, ily módon jó hangulatban róttuk a köreinket egészen addig ameddig…

Magáról az eseményről meg hát beszéljenek maguk a képek.