Syrah klubkóstoló, prémium tételekkel…
„A fajta egyelőre ritkaságnak számít hazánkban. Melegigényes, ezért a Kárpát-medencében csak a legmelegebb, védett területeken lehet termeszteni. A klímaváltozás következtében rohamosan nő a jó magyar Syrah-k száma… hogy ennek örülünk-e, hát… a bornak igen. Sokan felfedezték és megszerették a fajtát az utóbbi években, és a rajongás érthető is. Testes, mégis gyümölcsös, egzotikus, intenzív, magával ragadó. Egész más világ, mint a Magyarországon megszokott szőlőfajták.”
Mindezt olvasva, naná, hogy jelentkeztem a Syrah kóstolóra! Talán legelsőként.
Én úgy gondolom, és lehet, hogy talán még más is, hogy ha néhanap Syrah bort iszogatunk, akkor a bor egzotikus ízén kívül minden kortyban ott van, vagy legalábbis oda képzelhető valami még, mondjuk egy tömjénfüstben táncoló, olyan aranyozott tüll fátylakban, gyöngyökben pompázó bronzbarnára, de legalábbis jó pirosra lesült, darázsderekú, széles medencéjű, kecsesen hajladozó, mirhaillatú hastáncosnő is, és így ennek tudatában könnyebben merülhetünk el annak hosszan tartó feketeribizlis, szedres, csokoládés, érett lekváros, de leginkább a „kérek még” típusú borcsókjában.
Az kimondottan pech, hogy ha a hastáncosnő felhozatal esetleg hajaz majd az Esmat Al-Dowleh féle nőtipusra, annak szolid bajuszkájával meg vastag, dús szemöldökével együtt, na ettől igencsak óvnék minden érzékeny lelkűt, de legfőképpen magamat, mert nekem nagyon nem jön be, épp ezért az ilyen gondolatokat elhessegettem még időben, még odafelé, így hát itt ezen az esten minden és mindenki csakis tökéletes lehetett.
Miért is pont hastáncosnő? Mert gondoljunk csak arra, hogy régebben még Perzsának mondták így annak is hittük ugye a fajta eredetét, meg a bor természete miatt is, de mivel a DNS makacs dolog, így hát bebizonyíttatott, hogy mégiscsak Francia az eredet.
Ilyen fordulat esetében gyakran segít ha felülírjuk a romantikázásra hajlamos fantáziánkat, de ez nem mindenkinél ilyen egyszerű, nekem akkor is és továbbra is perzsa hastáncosnős maradt a Syrah, de jól van, legyen döntetlen, becsukom a szemem, mondjuk azt, a Rhone vidéken született már a táncoló csaj ükanyja is, és talán még egy mostanában megépített mecset is lehetne a díszlet, hogy annak tetejéről kiálthasson hát a sommelier végzettségű müezzin, ha a Syrah kóstolására hívja a nemigazán igazhitűeket.
Ma egy belvárosi borbár, a Borbázis jelképes müezzinjének a FB. üzenete csalogatott ide jó sokunkat. A Hegedű utca messze esik a Rhone vidéktől, mecset még nincs errefelé, csak az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom tornya őrzi a környék hitét, talán most még nem is tűrne meg semmilyen mecsetet a szomszédságában, de mivel soha ne mond, hogy soha, így az is lehet, hogy megszületett már az a müezzin, aki a majd a sommelier szakmára adja a fejét, és egy mecset létrejötte a hetedik kerületben, tekintettel a mostani európai tendenciákra, az meg már talán csak idő kérdése.
Az estére delegált Syrah palackok és az azokban vagy csak a képzeletemben megbújó nyolc hastáncos hölgy is hazánk leghíresebb borvidékeit, de még Kaliforniát is képviselték ezen a borszeánszon.
1. Tarjányi Pincészet: “Rubin” Syrah gyöngyözőbor (Eger)
2. Hetényi Pincészet: Syrah (Szekszárd)
3. Lővér Pince: Shiraz (Sopron)
4. Vesztergombi Pince: Shiraz (Szekszárd)
5. Simon Pincészet: Syrah (Eger)
6. Vabrik Pince: Calypso Syrah (Etyek)
7. Von Beőthy Pince: “Petit Rhone” (Badacsony)
8. Tantara Wines: Shiraz (Kalifornia)
Ízkavalkád volt, nem is kóstoltunk kettő egyformát, voltak akik bátran elmondták mit is éreznek, de a száraz elemzések helyett inkább csak az impressziók kaptak szót, és ez így volt jó. Aki másképp is akart vagy volt képes érezni, esetleg szintén hastáncosnő látomásai voltak, annak akár kicsit erotikusnak is tűnhetett, ahogy a tenyerekben melengetett poharakból kitóduló egzotikus és buja illatok elkeveredtek a poharakban körbepörgő borokban pörgő, nekem csakis perzsának tűnő képzelt mirhaillatú hastáncosnők már már animálisba hajló verejték illataival. Nekem ilyen a Syrah.
Isszák és esszék 