„Mama vegyél nekem törökmézet” miközben „Lacrima Lui Ovidiu” megkönnyeztelek!
Gyermekkoromban sokunknak az egyik legkeresettebb vásárfiának számított a törökméz. Alig vártam én is, hogy eljöjjön az a várva várt gyönyörű nap amikor hozzájuthattam ehhez a csemegéhez mondjuk az olyan ritka alkalmakkor, mint a nagy eseménynek számító csengődi búcsú vagy a ritkán, a focipályán megrendezett gazdavásár.
Aztán eltelt jó pár év anélkül, hogy törökmézet szopogattam volna, de más síkon, bár szopogathatatlanul, de hallgathatva, egy frenetikus zenei élményként azért csak újra kapcsolatba kerültem vele. Erről a Generál együttes tehetett, az Angol utcai klubban, a Törökméz rendszeres fogyasztójává váltam.
Aztán megint eltelt jó pár év és lőn, ismét törökmézet szopogathattam, bár a megjelenési formája immár megint más volt, most folyékony halmazállapotában talált utat a szívemhez, mely nedű egy palack Lacrima Lui Ovidiu 2008 formájában került a birtokomba. Mert hát az olyan mint a törökméz ugyebár. Vagy az maga a folyékony törökméz?
Manapság már e bor beszerzése de még az elfogyasztása sem bonyolult. Ha már megvan a bor, azzal kell folytatni, hogy kizárva a külvilágot, üljünk csak le egy nyugodt helyre, készítsünk magunk mellé egy poharat amibe majd kiöntjük a bort a palackból. Egy határozott mozdulattal borítsuk a bort a pohárba, ne essünk azonnal neki, de ne is hagyjuk sokáig párologni, száradni. Nem szabad piszkálgatni, pörgetgetni, higítgatni, szódával fröccsnek tévesen átavanzsálni. Aztán ami a leglényegesebb, kerüljük az értelmetlen, a másoknak, az erre éretleneknek való kínálgatását is a borral, csak szépen egymagunkban iszogatva emlékezzünk vissza a régi törökmézekre, indítsuk el a híres Generál nótát,
https://songbook.hu/lyrics/19387/torokmez
hadd pörögjön végtelenítve, így emelve a csúcsig a pillanat nosztalgia faktorát.
Ovidius könnyei amúgy is könnyen meghathatnak mindenkit, csak úgy magukban is, de ha volt lehetőséged megismerni a törökmézet még a hatvanas években, ha volt lehetőséged élőben hallgatni a Törökmézet még a hetvenes években és ha volt vagy van lehetőséged felfedezni a törökmézet 2018-ban egy 2008-as Lacrima Lui Ovidiu borban, akkor már elég öreg vagy ahhoz, hogy hitelesek legyenek a te könnyeid is. Még ha azok esetleg akármi mástól is keletkeztek vagy keletkezhettek volna.
Magáról a borról írhatnék ezt azt magam is, de az objektivitást felülírná a szubjektivitás, így hát jobb ha innen kezdve idézném Szabó Zoltán, a Magyar Sommelier Szövetség tiszteletbeli tagja 2009 októberében publikált bejegyzését, ehhez se hozzátenni, ebből sem elvenni nem lenne tisztességes, és hát az értelmetlen is lenne.
„Kétségkívül Erdély (és egyben az egész ország) legegyénibb és legérdekesebb bora. Stílusát illetőleg a csemege, desszertborok kategóriájába tartozik. Mitöbb, az egyéni metódus által készítendő bor (többnyire a Muscat Ottonel szőlőfajtából) enyhén “edzve” (vagy erősítve és ugyanakkor tartósítva) van egy szőlőből készült, nagyon magas alkoholtartalmú (95%) semleges borpárlattal, ami az erjedés kezdete előtt adódik hozzá a musthoz. Ezt a folyamatot avinálásnak nevezzük. A legenda szerint ez a folyamat 1678 óta van használatban, az angol-francia háború napjaitól kezdve, amikor a brit kereskedők brandyt töltöttek a borba, hogy a hosszas szállítás eredményeként bekövetkező ecetesedést megelőzzék. (Az általam jobban elfogadható valtozat az, hogy a fentebb körülírt folyamat atyja Arnaud de Villeneuve a Montpellier Tudomanyos Egyetem tagja aki már a XIII. században tökéletesítette ezt a borászati módszert). Ugyanezzel a tehnikával készülnek a kitűnő malagai es madeirai borok, ugyanakkor Dél-Franciaország számos Vin Doux Naturel (természetesen édesedett) borai. Portói borok készítésénél is ugyanez az elv működik, habár kevés különbségekkel. Tölgyfa hordókban erjed és érlelődik évekig (5, 12 stb.) öregedik piacra kerülése és fogyasztása előtt ez az isteni nedű. Gyönyörűséges és gazdag illatú és ízű – aszalt gyümölcs, barackos, mézes, diós, karamellás, pergelt cukor stb., a hosszútávú fahordóban történő tárolása következményeként, ugyanis a fa, mikroszkópikus pórusain keresztül, oxigént bocsájt a 300 és 500 literes hordókba es ennek a természetes folyamat hatásának köszönhetően alakul ki a bor egyéni aroma- és zamatvilága. Az általában 15% alkohol tartalmú és eléggé édes bor tudomásom szerint az ókori római költő, Ovidius-nak köszonheti a nevét. Ugyanakkor Ovidiu a neve egy kis falunak is, nem messze Murfatlar-tól (ahol Murfatlar saját a borászata és szőlősei találhatók) Constanţa megyében. Ez a csemegebor likőrként is kezelhető szervírozás tekintetében, tehát 6-8 celsius fokon fogyasztandó ideálisan, nem nagy mennyiségben, likőrös poharakban és diós palacsintával mennyei. Murfatlar, az orszag egyik legnagyobb borászata, az első és egyetlen szőlőtermelő vidék ahol ez a különleges bor készül. Az árban nem magas, nemzetközileg elismert és kompetitív bor az én egyik személyes hazai kedvencem.„
https://www.youtube.com/watch?v=JSXbj-9nNBw
Egészségetekre!
Isszák és esszék 