Feketeleányka kóstoló a Bárkában.
Izgalmasnak ígérkező este várt ránk. A néhány hazai vendégművésszel megerősített erdélyi, havasaföldi és moldovai asszonykórusok Feketeleánykának öltözködtek fel a mai estére, így meglepve a tájékozatlanokat és felcsigázva a már jobban informáltakat, mint jómagamat is.
A Bárka di Hall már sokat megért, a már sok világsztárt látott patinás falai közt rendezett eseményre már a előadás napját jóval megelőzően, elővételben elfogytak a jegyek.
Az úton odafelé izgatottan gyűrögettem a kinyomtatott műsorfüzetet, felidézgettem a már ismert és próbáltam elképzelni a még ismeretlen műsorszámok majd rám gyakorolt hatását.
Elsőként érkeztem. Örömmel láttam, hogy a média nem képviselteti magát, mert az tényleg olyan nagyon privát szférát sértő, amikor a személyiségjogainkat semmibe véve, azok a kopaszkás, kövérkés kameramanok belezummolnak az emberek arcába, ebből adódóan egyidőben a poharaikba is, na meg az ilyenek meg a hasonlóak. Bár maga az esemény megérdemelte volna a nagyobb nyilvánosságot, de hát majd mi sokáig beszélünk róla mindenkinek, és az mégiscsak valami.
Rögtön utánam maga a karmester, a híres Kobajózsi Krizman-itshiro érkezett a terembe. A hivatalos üdvözlés után a karmester úr rögtön a már beöltözött művészekkel kezdett el foglalatoskodni, tán ekkor egyeztette velük a koreográfiát. Hát nekem nagyon izgalmas volt ez a backstage feeling, oly közel ülhettem az asszonykórusokhoz meg magához Kobajózsi Krizman-itshiro karmester úrhoz is, hogy csak na!
Ha már így adatott, próbáltam a szakmai módszereket, trükköket ellesni, meg némi háttérinformációra is szert tenni, de csődöt mondtam nem sikerült, hiába ültem a legjobb helyen, hiába van abszolút hallásom, nem értettem semmit, pedig még a szájról olvasásban is jó vagyok.
Rákerestem a Googlén Kobajózsi Krizman-itshiro-ra, de nem találtam semmit, bár a rossz nyelvek szerint a karmester már régóta maga a MLSZSZ (Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége) Waterloo-ja, nevének hallatán több szaktekintély leginkább keresztet vet és bizonyára a kudarcok miatt de se Taj kártyával, se privát alapon nem merik őt fogadni, sőt állítólag van egy olyan professzor is, aki bár egyszer régen elvállalta páciensként, de a fiaskó után úgy döntött, inkább mégsem százalékoltatja le magát hanem egy könnyebb feladatot választva, a némakacsák, (latin nevén Cairina moschata) megszólaltatásának szenteli további életét, amiben, a National Geographic egy korábbi cikke szerint, máris remek eredményeket ért el, és már a gyógyszer szedését is abbahagyhatta.
És mintegy varázsütésre, egyszer csak elkezdődött a performansz! A karmester úr vezénylésével, egymást követték a csinos palackos Fekete Leánykák és ízes tájszólással csak daloltak nekünk szép meleg őszökről, dombos dűlőkről, boltíves pincékről, megmutatták nekünk minden szépségüket, mi pedig csak áhítattal szürcsölgetve csüngtünk ajkaikon.
Vagyis hát ezeken az ajkakon:
Balla Géza (Ménes), rosé 2018
Balla Géza (Ménes), sziklabor 2015
Cramele Recas (Temesrékás), Selene barrique 2017
Liliac (Sajó-Beszterce), 2017
Nachbil (Szatmár-hegyalja), 2017
Villa Vinea (Küküllő mente), 2015
Corcova, 2016
Lacerta (Dalue Mare), 2016
Licorna Wine House (Dalue Mare), Serafim 2014
Averesti, Nativus 2016
Castel Vladoianu · Casa de Vinuri Cotnari (Kotnár), 2016
Girboiu, Bacanta 2015
Sarica Niculitel-Caii de la Letea Editie Limitata, 2016
Dominium Pince (Mátra, Gyöngyöspata), 2018 hordóminta
Páger Pince (Mátra, Gyöngyöspata), 2017
Az est hangulatáról, a részleteiről beszéljenek a fotók!
És még valami! A művészek többször, sőt nagyon sokszor is visszatapsolhatók voltak!
Köszönjük az élményt Krizmanits József!
Isszák és esszék 