Bussay Csókaszőlő 2016

Bussay Csókaszőlő 2016

Hát hozhatott volna nekem ennél szebb ajándékot a Jézuska?
Nem is tudom, lehet, hogy igen, de ha nem és csak ennyi jutott, akkor is levonom a tanulságot, így is megérte egész évben jónak lenni.

Mit is tudok, vagy mit is képzelek el én erről a fajtáról, erről a borról?
Pár megszállott borász bábáskodásának köszönhetően, bizony az ismeretlenségből került újra elő pár éve ez igazi őshonos magyar szőlőfajta a Csókaszőlő és a belőle készült bor.
Jó messzire kéne visszautaznom az időben, hogy láthassam is, hogy s mint volt ez anno, így inkább csak elképzelem mily elterjedt bor is lehetett ez annak idején, mert egészen biztosan ott volt ez a bor szinte minden borivó asztalán.
Elképzelem, ahogy ott volt ez a bor a vályogházak földes konyháiban, a szántó végén árnyékban hagyott demizsonokban, dolguk végeztével talán ezt a bort törölték le ingujjukkal a csendőrök is kackiás bajuszukról a boglya rejtett oldalán az eseményt követő mohó korty után, aztán talán ebből a borból merített új erőt, mert ez a bor lötyögött a menekülő betyár kulacsában is, de ott lehetett ez a bor csiszolt butéliákban a szolgabírók almáriumában is, ez dukált a lakodalomhoz, aztán a nászéjszakák bora is ez lehetett, persze jól illett e a bor verekedéshez és a kibéküléshez is, talán az oltár előtt is ezt emelhette fel kehelyben az Atya, lehet, hogy ezzel koccinthattak az új életre is, de még a siralomház bora is lehetett, és talán a Csókaszőlő bora segíthetett könnyebben elfogadni magát az elmúlást is.

Milyen is a Csókaszőlőből készült bor? Szerintem elsősorban barátságos. Olyan a találkozás vele, mintha már ismernénk egymást régről, vagy mintha már tudnánk, hogy a Csóka a mi borunk volt már régről, még azelőtt, hogy megmondaná ezt nekünk egy tanult valaki. Karakteres testes bor, mély piros színnel és fűszeres, élénk, gyümölcsös világgal, hosszú ízzel. A fekete cseresznye, a szeder, a csipkebogyó, a málna és a ribizli, csak úgy tódulnak az illatból és az ízből, a bor minden pillanatban mást mutat meg magából és mást ad át annak ki épp issza, és persze kinek így, kinek úgy, mindenkinek akkori hangulata szerint.

A csóka, innentől csupa nagybetűvel, a CSÓKA előtt meg le a kalappal! Ő csak valami kékvérű lehet, mert úgy gondolom, afféle semmirekellő madarakról nem szokás ilyen

borokat adó szőlőt elnevezni.

Éppen most rozmaringos, épphogyrozé kacsamellel, házi kovászos fehérkenyérrel, na meg némi zöldséggel együtt fogyasztva képzelődöm róla tovább…

Hozzászólás