Legfrissebb tapasztalataink szerint Barcelonában a Cava-k általában délig alusznak és csak utána cserkészik be mohó áldozataikat. Mi, mint potenciális áldozatok azért ezt jól megjegyeztük. Mivel alapból koránkelők is voltunk, éltünk is a lehetőséggel, hogy ezt a viszonylag biztonságos cavamentes reggeli időszakot kihasználva relatíve korán, mármint úgy féltizenkettő felé kirándulhassunk egy jót, fel a Tibidabo hegyre.

Egyrészt azért is mentünk oda, mert a Barcelona északnyugati részén található, 512 méter magas Tibidabo-hegyről fantasztikus kilátás nyílik a városra, és mivel máshonnan még nem volt lehetőségünk a tengerig meg vissza elnézni a város felett, így már előre, tényként állapítottuk meg, hogy vitathatatlanul innen a legszebb a panoráma. Csupán érdekességként említeném, a hegy a nevét onnan kapta, hogy a katalán legenda szerint az ördög itt kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: “neked adom”, ami latinul így hangzik, “tibi dabo”. Itt kikívánkozik, hogy bár titkon reméltük, hogy egy egészen kicsi kis ördög leszólít majd minket is, hogy nekünk adjon egy – egy pohár Cava-t, amit persze rögvest vissza is utasítottunk volna, de, hogy ez nem történt meg az valószínűleg vagy annak tudható be, hogy mi csupán gyarló földi lények vagyunk, vagy, hogy a Gyuri titokban ateista, vagy, hogy az ördögök is a csak a Cava-kal kelnek valamikor délután, vagy hát nem is tudjuk miért.

A kirándulás egy másik oka pedig az volt, hogy a hegy tetején áll egy csodálatos katolikus templom, az 1902-1961 között épített Temple de Sagrat Cor, amely a megcsodálásán túl egy tökéletes helyszín is például az ezt a látogatást megelőző összes Cava kaland meg egyebek és hasonlók bevallására és megbánására is.

Felmentünk a hegyibe. Roppant magasan van, ám ha ez az 512 méter magasság nem elégítene ki más valakit, akkor a széttárt kezű bronz Krisztus szoborhoz felmászva már 568 méter magasról lehet gyönyörködni a tényleg páratlan kilátásban. Ez is igaz, tudom. Aztán ott fenn a partnerünk nyakába mászva és azon egyensúlyozva ez a szám akár az 569 méterre is módosulhat. Hanem innen körülnézni vagy akár csak egy pillantást is vetni úgy srévizavé, a mellvéd alá, vagyis hát magunk alá, hát az nem semmi, igazi térdmegremegtető, az adrenalinszintet az égbe emelő pillanatok várnak itt minden szárnynélkülire, kivéve azokat a derékig kihajolgató, korláton lógva szelfiző, Cava-k elől menekülő nemnormálisakat, akiknél a bátorságot és az agyamentséget már semmi sem választja el egymástól. Azok, vagyis hát nyilvánvalóan mi mindezekből a korábban említett effektekből előre persze semmit sem éreztünk de bezzeg ott és utána…

A hely tényleg gyönyörű, belépő az tényleg nincs és a tényleg pazar kilátáson, a jó hangulaton és a szép hegyi környezeten kívül az idelátogatókat Catalónia legrégebbi, még 1901-ben megnyílt vidámparkja is jól szórakoztatja. Majális hangulat decemberben. Tetszett!
Meséljenek a fotók.