Valami igazi rendkívüliség Navarra tartományából…

Egészen pontosan 122 nap múlva lesz 5 éve, hogy először kibontottam egy palackot ebből a fészekaljból. Akkor még csak mint egy zöldfülű a borkóstolásban, úgy próbálgattam hozzákapcsolni szárnybontogató fantáziámhoz az akkori botorkáló benyomásaimat e borral kapcsolatban. Ma már amatőrként fantáziálok róla, de ma újrakóstolva e bort, szinte ugyanazt érzem mint anno 2015 nyarán éreztem, úgyhogy nem módosítok egy fránya betűt se, leírom hát még egyszer mindazt amit akkor írtam, mert hát minden szava ma is aktuális és én így szalutálok eme utolsó, feketén ragyogó palackban már 15 éve rejtőzködő igazi kékvérű valaki, még ma utoljára hozzám visszatérő szellemének…

„Ma egy pohár vöröset kívántam. Augusztusban. Csak úgy önmagában, mert megkívántam. Tán kicsit vitázgattam magammal az elején, hogy most még nem illik, meg nincs is olyasmi a tányéron amihez passzol, de mivel szerintem mégiscsak illik, meg tányér sincs előttem, ezen könnyen túltettem magam. Aztán meg a mai időnél már csak a mai nap történései voltak szürkébbek és lehangolóbbak, ezért afféle kamikaze kísérletnek vetem hát alá magam, tehát a végsőkig, de legalábbis mind a 75 cl-ig elmegyek e bor fogyasztásában a mai depish érzéseim elűzése céljából, erősen bízva e kísérlet sikerében! Meg, hát a bor is igencsak érdekel.
Forgatgatom körbe körbe a palackot, kíváncsian és tisztelettel teszem, ismervén korát, és származását. Fekete palackban, mélyvörös a bor, hogy mi még? Azt csak képzelgetem.
Real Irache, Gran Reserva 1996, talán nem több, csak egy vén Macho már ez a bor, vagy talán Navarra fekete köpenyes torreádora ő, vad bikák vérétől tocsogó arénák örökös győztese, kerengő hispán legendák hőse lenne ő? Mindez vajon ott van e benne?
Most itt áll egymagában az asztalomon, a dupla spirál már ott feszül a nyakán, de jelenése mégis rezzenéstelen! Vajon mit rejt e vad, büszke külső, mutassa hát meg, mit tud e bor! Megkedvelem-e, vagy tán csak egy hozzá hasonló, macho legény lehet majd az, aki kibírja, állja, szereti majd tanninjai facsaró szorítását, savai pengevágásait, alkohol fokának torokra mért metszését és az újvilági tölgyfahordókban megedzett test brutális ízeinek kavalkádját?
En garde!
A már kinyitott, fekete palackban, mélyvörös a bor, de, hogy mi még? Azt mindjárt megtudom.
Először kétely majd döbbenet! Úgy hittem, a palackból kirobbanva majd nekem ront, hátralök, elbódít, a székemhez szegez, de nem! Csak mézes, puszedlis illat sejlik fel diszkréten a nyitott palackból, majd az illat kedvessége úgy átjárja a szobát és engem is, hogy leengedem kezem a kettős fedezékből, bízni kezdek benne, magamhoz húzom, jól van hát, gyere, ismerkedjünk még!
Már érzem az első kortynál, hogy levedlik a fekete köpeny, földre hull a tőr, és a vélt, fenyegető vadságától tartás, meleg szelídségbe szökik át bennem, s miközben őrzöm számban az ízt, tovább engedem szárnyalni képzeletem, és látni, hallani vélem az aréna, immár szép rubintos színbe hajló porában, a mezítláb bolerót táncoló, dohánylevél koszorús, bőrszoknyás, vanília leheletű leányok simogató és bársonyos énekét, miközben méhek százezrei egymásba karolva és körbe körbe repkedve az aréna felett, mézzel csepegtetnek teli mindent, mindenkit, mindenhol, de legfőképp a poharamat.
Real Irache, Gran Reserva 1996. Gracias Comandante!

Talaj típus: mészkő tengeri eredetű
Alkohol tartalom: 12.5% VOL
Fermentáció hőmérséklet: 25 ° C
Fajták: Tempranillo 60%, Garnacha 30%, Graciano 5%, Mazuelo 5%,
Érlelés: 24 hónapig amerikai tölgyfahordókban.
Elkészítés: Alapanyag, a Tierra Estella területen található legjobb szőlő válogatás, csak bogyózott és zúzott szemek kerülnek feldolgozásra. Az erjedés acéltartályban ellenőrzött hőmérsékleten történik, majd a bort átfejtik amerikai tölgyfahordókba a palackozásig.”

edf

edf

edf