2012. augusztus 2. csütörtök | írta: Fater Szilárd

“A bor kissé már idősödő bíbor színnel mutatkozik be (víztiszta koronával és látható rubin irányultsággal), ami halványabb az átlagnál.Illata nem harsány, de vannak obligát fűszerek dögivel, feketebors, cseresznye és némi szegfűszeg is. Ki kell emelnem a jó hordóhasználatot, enyhe csokis hátteret ad az illatnak, de egyáltalán nem ül rá. A kortyban közepes testet, érett, platón lévő anyagot találunk sok mélyvörös bogyós gyümölccsel és karácsonyi fűszerekkel.A tannin érett, nekem kissé poros-porózus, a finist konyakosság vezeti (az alkohol egyébként végig moderált marad). A savai még nem illantak el négy év után sem. Már fogyasztandó, tovább nem érlelném, viszont meglepően jó kis kékfrankos “homokról”, a homok hátrányai nélkül. Négy csillag.”

Hát, igen…Kényszerből szükségszerűnek éreztem volna, hogy kiegészítsem ezt a jegyzetet, de nincs mit hozzátennem, immár harmadszor is csak a naptár mutat mást, a bor nem. Csak egy mondat a végére, nekem olyan ez a bor mint egy szikár, szélcserzett arcú, bajszos alföldi öregember, aki bár nem szivesen, de feljött kicsit Pestre, idő, betegség nem fog rajta, oda is csap még ha kell, huncut is még ha kell, jó társaság, egyszerű, kiszámítható és még valami fontos csak úgy ráadásként, az Öreg jól passzol a slambuchoz is…

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

•