Mire a Mura bora úgy tizenhárom fok körülire hűlt le, addigra épp a roppanós meg a lágyan szakadós közötti pillanatot sikerült elkapni a tagliatelle tészta főzése során. Jó alap az olaszos specialitások megalkotásához, nekem a kedvencem ez a hagyományos olasz tészta. Hívhatnánk csak úgy kurtán, elharapva a szó végét szélesmet…nek is, de szépen, fennkölten, kicsit affektálva kimondva, hogy Tag-li-e-tel-le, úgy az már fél siker a főzéshez, de jó ez akármilyen hódításhoz is nemtől, kortól függetlenül, meg hát mégiscsak sokkal dallamosabb meg elegánsabb is attól a metéltnél. Aztán miután forr már a víz és már benne a tészta is, ott, akkor jó hangosan kimondva a szót, hogy Taglietelle, ha szerencsénk van, a visszhang Bocelli hangján válaszol és közben persze a tenger csobogását is hallani, na akkor talán még azt is látni, hogy duzzognak a boltosok a hétfői piacon, mert a Róma hazai pályán ixelt a Fiorentinával, mert ez is egy olyan olasz dolog, és akkor még a cédrusokról sem meg az o sole mio-ról sem beszélt a tészta, de hát erre sokszor nincs is már ideje mert addigra megfő… Eredetét illetően Emilia-Romagna és Marche tartományok a felelősek, hogy őtésztasága meghódította az egész világot. Jellemzően hosszú és széles, a hosszának nincs felső határa, a szélesség akár egy centis is lehet.
Na ez a tészta főtt meg itt minálunk pont jól és épp jó időben. Aztán sós tengerivajban megforgatva, tejszínnel meglocsolva, “Hazánk Kincsei” féle Gomoglia (che bella parola) sajtdarabkákkal összekeverve, gyalult Grana Padano sajttal gazdagítva, nyolcbavágott paradicsomokkal bolondítva, a végén reszelt piemonti juhsajttal megszórva, öntöttvasban serpenyőben pár percig összesütve, így alkották meg mindezek együtt az ebédre szánt tökéletest.
Mit is kéne inni hozzá. Én éppen kinéztem a nap meg pont benézett ugyanakkor az ablakon és hát én ettől egy ragyogóan sárga fehérbort gondoltam hozzá annak ellenére, hogy a sajtok a túlhangsúlyosak az ételben, így hát azt is nyitottam, mégpedig a Bussay Pincészet egy viszonylag új, izgalmas borát a Bussay Zalai Mura Fehér 2018 című küvét, költeményt, esszét vagy novellát, kinek, hogy tetszik. A bor mesél a helyről, a pincéről, a Zalai borvidékről és magáról a folyóról a Muráról meg a Mura-mentéről. Fele Olaszrizling, negyede Rajnai rizling és negyede Szürkebarát, ezek házasításából spontán erjesztve, hordóban és tartályban érlelve született meg ez az elegáns bor. Telt, ásványos, egyedi, friss, gyümölcsös az illatában épp úgy mint az ízében.Úgy írják, úgy vallják, a Mura folyó hordaléka, a kavics, a vastag agyag, a meszesedett lösz, valamint a szinte megfogalmazhatatlan erejű mikroklíma olyan buja élővilágot és energiát ad minden növénynek, a szőlőnek és így a bornak is, ami egyedülálló. Igen, elhiszem, jártam ott, láttam.
Azt meg én teszem még hozzá, passzol a Tagliatelle-hez. De tényleg.
Isszák és esszék 