Még három éves sem volt a bor, amikor örökbe fogadtam, akkor még gyakran nézegettem, cirógattam, szeretgettem, álmodoztam a jövőjéről, oda tettem, ahova származása és híre szerint való volt, a díszpáholyba, az első sorba ott lent a pincében, de aztán egyszercsak ez a gézengúz egyik napról a másikra úgy eltűnt a polcról is meg az emlékezetemből is mint a kámfor. Nem is tudom, hogy ez hogyan történhetett.Még ma sem került volna elő, ha a véletlen szerencse nem szegődik mellém a pincében egy mély keszonos kutakodás kivitelezése során. Bár igazából egy Bakonyi Zuhánya-t kerestem ezerrel, de amikor a zseblámpa fényében megvillant Fülöp aranycsíkos narancsos sárgás címkéje, rögvest felismertetett, és már hiába is bújt volna tovább a többiek mögé, innentől ő maga vált célponttá. A kis pernahajder épp egy formás, kecses édeskét, egy Pálffy Késői szüretelésű Tramini 2008.-ast fixírozott a sötétben, persze nem titkolt szándékkal, amikor rajtakaptam. Bele se merek gondolni, miféle házasítást lett volna ebből…
Na, hogy folytassam, azt hiszem a Bocicsoki mégsem illett volna hozzá, így hát nagyobbat gondoltam, teoretikusan egy tábla Valrhona csokival próbáltam rávenni Fülöpöt, hogy felejtse el a Traminit, hát így is történt, elég volt csupán erősen rágondolni és a bor máris ráállt a szereplésre, így Fülöp szinte magától az asztalra került. Na jó, persze, hogy rásegítettem egy nyakra mért erős szorítással de hát néha le kell egyszerűsíteni a folyamatot. Piszkosan, porosan, mint egy vájár a tizenkétórás szén vagy kőfejtés után, úgy állt ott kinyitása előtti utolsó perceiben, de még így is benne volt a tartásában az a meg nem tanulható elegancia, ami csak vagy van, vagy nincs, tán járása, tán a nézése, de leginkább az a narancsos címke, az az ami annyira szuggesztív, a képzeletre is erősen ható, erős befolyású, bár túl egyszerű, majdhogynem primitív, de mégis rabul ejtő és sallangmentes, tán az okozta ezt az érzést. Bár valahol az északi parton üldögélve egy öregecske diófa árnyéka alatt, egy durván gyalult akácfa asztalnál, háttámla nélküli székeken a Balatont nézegetve jó barátokkal, ott innám én inkább a Fülöpöt vastagfalú üvegpohárból, de ha már a sors így hozta, hogy ez itthon történt, így is csak köszönöm az élményt és a kalapomat így is megemelem előtte!Na, de jó is az, hogy volt még egy borélményem így 2020 vége felé!Vajon van-e még ebből a tételből valahol, valakinél, ezen gondolkodom…
Ezt írták róla néhány évvel ezelőtt:A Figula Pincészet presztízs vörös bora alacsony terhelésű tőkékről egy kitűnő, érett borházasítást eredményezett. Elegáns illatvilágában étcsokoládé, málna és meggy dominál, gyümölcsösségét határozott édes tanninok kísérik. Kóstoláskor az érett gyümölcsökre emlékeztető aromákat komplex, az egész szájat betöltő hosszú lecsengés követi. Sűrű szövésű, nagyon koncentrált ízbomba. Meglepően jól iható már most is, pedig nagyon gazdag tannintartalma és ízgazdagsága még nagy érlelési potenciált rejt. Ajánlás: 16-18 fokon nemes vadételekhez (őz, szarvas), nehezebb barna húsú szárnyas ételekhez (kacsa, liba), bélszín ételekhez, érett sajtokhoz, piros bogyós gyümölccsel készült barna mártásos húsételekhez, magasabb kakaótartalmú minőségi csokoládékhoz, egyes desszertekhez.
Isszák és esszék 