Tokaji Aszú 1999. Madárlátta…

Ekkor:

Az időpont éppen 2022 március idusa.

Nem is oly régen elmentünk jó messzire, egy valós olimpiai helyszínre mert adott volt a lehetőség és mert hajtott minket a vágy. Ott, akkor mint jó hazafiak, akik távolságtól, helyszíntől függetlenül a nagyvilág bármelyik szegletében tetteikben is bátran vállalják hazafiasságukat, nemzeti ünnepeiket, hát pukkantottunk egy huszadik századi szép korú hatputtonyost, még az Égei-tenger Urát is meghívva egy kortyra, hogy ottani lehetőségeinkhez képest méltó módon tisztelegjünk a Magyar forradalom és hőseinek emléke előtt.

Akkor, abban az ünnepi hangulatunkban meg hát a várakozástól felkorbácsolt izgatottságunkban is, bár az itthoni választási olimpia kapcsán, a szabadfogású kampány sűrűjében vég nélkül közzétett ettől-attól kicsit vagy inkább nagyon is megzavarodva, a palackkal a kezünkben hirtelen az a késztetés vetődött fel bennünk, hogy a tisztelgésen túl, de igyunk már előre a medve bőrére is!

Na de hol, mikor és mennyit is illik inni ilyenkor előre annak a fránya medvének a bőrére?

Hogy hol, azt már eldöntöttük, itt, hogy mikor, hát pont akkor, hogy mennyit, az is már adott volt a palack űrmértékéből kifolyólag, csak még az nem volt tiszta, hogy vajh melyik medve bőrére kéne is innunk, ezért hát ott a parton én az Icus meg a Dionüszosz, így együtt tanácstalanságunkban egyszerre ittunk egy kanadai grizzly meg egy kamcsatkai barna medve alteregó bőrére minden korty Aszú-t testvériesen elosztva egymás közt.

És lám működött, a tenger elcsendesült csobogása összebújtatott, mi több még félálomba is ringatott minket, láttam ahogy a galambok táncra perdültek mellettünk és aztán azt is látni véltem vagy talán csak álmodtam még, hogy mintha azok a bizonyos medvék is ezt tették volna akkor, vagy csak később, vagy talán egyszer majd, vagy hát ki tudja…

Magáról erről az Aszú-ról nem tudok szebben és pontosabban írni, így változtatás nélkül közzétenném a Ripka Gergely 2019 december 27.-i bejegyzését, melynek minden betűjével maradéktalanul egyetértek.

Íme,

Hétfürtös 6 puttonyos tokaji aszú 1999.**

A Sauska+Árvay kooperáció időszakának bora. Enyhe, gombás, kávés, gyógyfüves, aztán hordósan zsíros (szalonnás) buké. Szigorúbb, megállapodottabb, visszafogottabb korszakát éli a bor a többiekhez mérve. Íze viszont döbbenetesen komoly élmény: elsőre sav-attackot érezni megint, utána lédús barack, sok cukor, de hosszú és eleven savak tartják végig a páratlan ívet. Aszalt narancs és kajszi, csordultig van a bor gyümölcsökkel. Megjelenik modern aszús köntösben egy szép hordós érleltség, s a borban a délebbi (Mád-Rátka) terroirjegyek komplexitása is szépen érezhető (180 körüli cukor). 8+

(Átlagon felüli állapotú és minőségű dugó, biztosan bírni fogja még palackban. Nyoma sincs felázásnak se.

Hozzászólás