Húsvéti üdvözlet megkomponálva…

Kompon állok és most bejegyzést komponálok, alattam egy vén diesel motor csendes morgása a forgó lapátokról visszacsorgó vízzel kánonban muzsikál egy afféle tájba illő, nekem tetsző melódiát, és mert most végre Tavasz van már és most végre partraszállásos hangulatom is van már, így a nagyrévi kettőszáznyolcvankilencedik folyamkilométernél a lustán hömpölygő vízbe belehatolva, eminnen az alföldről kompozok épp át amoda a Tiszántúlra, és én csak nézem, nézem, ahogy a Tisza szőkül, a táj zöldül, és fenn a háznál a tulipánfa is már stafétabotot nyújt a lilaakácnak, csak azt nem tudja még az akác, hogy levelet bontson e előbb vagy inkább virágot, miközben az alatta, a százéves cementlapokra égetett tiszai hullámok leggyorsabbjai már már a küszöböt nyaldossák és lassan kékbe öntik az egész verandát… Mert hát tavasz van, megmozdult minden, hát engemet is visz magával a világ.

Kis dolgok ezek, de az ilyenek elindíthatnak a boldogság felé, így hát, nyuszik, tojások meg virágkompozíciók helyett csak így egyszerűen valami hasonlót, valami örömet okozó és boldogság felé vezető élményt és persze szép Húsvéti Ünnepet kívánok minden Rokonomnak, Barátomnak és Ismerősömnek!