Young Stallion

Nem ismertem, nem kerestem, hallani sem hallottam róla, úgy emlékszem toronyiránt Bulgáriából hozta nekem valaki nemrég ezt a palack bort és most már tudom, hogy egészen bizonyosan az elkápráztatás hátsó szándékával.

Young Stallion, ez van a címkére nyomtatva külföldiül, ami tükör fordításban egy fiatal mén-t jelent.

Nézem a címkét, egy fiatal hímnemű paripa száguld nyolc csík felett vagy csak futja le könnyedén immár a nyolcadik kört is valahol, már ha a körök a csíkokkal vannak szimbolizálva, merthogy általában üzenete van a boros címkéknek azt mindenki tudhassa.

Vagy az is lehet, hogy tévedek és a nyolccsíkos címke üzenete az, hogy legfeljebb nyolcfelé illik tölteni a bort ahhoz, hogy az már nyomot hagyjon a jókor jó helyen lévő roppant szerencsés kóstolgató emberek emlékezetében, és ennek így már van némi realitása.

Hát illetlenség e vagy sem, egyedül lévén én bizony csak egyfelé töltöm a nedűt, de azt nagy alapossággal és majd nyolcszor is megteszem, így emelvén a szerencse faktort is a nyolcszorosára, és az, hogy nyomot hagy e majd e bor az egyre szitálóbb emlékezetemben, a felől nekem bizony nincs semmi kétségem, így, hogy már túl kerültem az első csíkon, vagyis az első kortyon.

A mohó első pohár után a következőt már a második csík nevében épphogy csak kimérten fixírozom, pörgetgetem, kóstolgatom, csókolgatom, hagyom, hogy lassan hasson rám, és mintegy feltartott kézzel adom át magam az elvárt grandiózus élménynek, a bolgár fiatal ménnel együtt vágtatásnak…

Magamba fordulva felrázom ellustult fantáziám, gyeplőt dobok a gondolataim közé, most hadd száguldjanak azok is úgy, ahogy csak bírnak, végig, de akár a nyolcadik csíkig is, vagy addig, amíg csak kívánom vagy amíg csak lehet.

Rég nem érzett energiák szabadulnak fel bennem, kísértést érzek, hogy a hátára pattanjak ennek a vad fiatal ménnek, hogy része is lehessek vagy csak a lovasa, de miért is ne tenném, hát hopsz, ugrom is rá és gondolataimban máris szőrén ülöm meg a fekete mén verejtéktől habzó izmos hátát, sosem volt sarkantyúimat gyengéden a véknyába vágom, nyakát átölelem szorosan és fülébe kiáltom hajrá, fuss, száguldj velem ahová csak akarsz, mindegy is az nekem mert ha már így hozta a sors, akkor mindenképpen végigviszem ezt az ölembe hullott álmot!

Így hát gondolatban a vasárnapi asztal hagymás rostélyosától csak egy pillanat volt, hogy a Sredna Gora domboldalai felett a bulgáriai Banya több ezer hektárnyi szőlőültetvényéhez ugrassunk át táltosommal. Jobbra Plovdiv, balra Várna, szemben Burgasz sziluettje, de Nesebar is visszainteget, és mi csak suhanunk tovább a Trákok földje felett…

Aztán elér engem a harmadik vonal is, poharamban csillog a gránátvörös nagyanyag, és ahogy kóstolom újra meg újra, érzem, még mindig, még egyre csak felfelé visz, felfelé emel a gyönyör libikókáján, és közben piszkosul feltüzel a bor, és a június melegében a 14,5 szeszfoktól egy betyáros hangulatba tuningolja hűvös magamat, és amikor az arcomba csapódik a robogó mén lobogó fekete sörénye és amikor elsodrunk egy útszélen bőszen integető inszeminátort, na akkor megélem a katarzist, kattan bennem valami, és legszívesebben felkiáltanám Fellininek, hej mester, itt és most és én is, Voglio Una Donna! De ízibe! És három ilyen pohár bor után tuti ezt kiáltaná a mén lovam is!

Majd hosszú lecsengés jön, elértem saját határaimat, a negyedik vonalat talán majd máskor, talán majd másnak mutatom meg. A fiatal ménnel még galoppozunk kicsit tovább tovább a senki földje felé, hogy onnan visszakanyarodva lassuljunk bele a valóságba, a vasárnapi asztalhoz és a hagymás rostélyoshoz, és, hogy már sokadszor újra levonhassam a már mások által is oly sokszor megfogalmazott és örök érvényű tanulságokat, a jó bor csodákat tehet velünk, meg azt is, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk!

Egy szóval jellemezve a bort: lenyűgöző!

Mindezt kettő szóval kifejezve pedig: lenyűgöző, lenyűgöző!

Vannak még további jelzők is, de nem akarok szóismétlésbe bocsátkozni.

Mit kell tudni a borról?

Ez egy száraz nagyvörös cuveé, egy bingó bolgár bor az Angel’s Estate pincészettől.

E fiatal ménben ménben különböző százalékokban összegyúrt fajták a következők:

Cabernet Sauvignon & Merlot & Cabernet Franc & Syrah

A Pincészet: Angel’s Estate

A borvidék: Trák-síkság, Bulgária

Egy kis alkohol: 14,5%

Gránátvörös színű a bor, kisebb mélységgel és magasabb viszkozitással. Illatában erdei gyümölcsök ismerhetők fel, főleg a frissen szedett szeder és málna dominál, egy csipetnyi fekete borssal, szegfűszeggel és egy csipet ánizzsal bolondítva. Íze nagyon telt és sima, kiváló minőségű tanninokkal, valamint nagyon finom és hosszan tartó savval. Hosszabb és többrétegű az utóíz amit érzünk. A bor tökéletesen harmonikus, egyszerre friss és meleg, testes és nagyon jó szerkezetű.

Sült sertéshúshoz, grillezett halhoz vagy padlizsán moussaka mellé éppúgy tökéletes kísérő mint a marha vagy vadhúsokból készült nehezebb étkekhez. Egy közepesen érett, félkemény juhtúró vagy az érlelt juhsajtok is jó partnerek a borhoz.

És még valami, ami nem elhanyagolandó információ, az az, hogy ez a bor már régóta a világ borminősítő oldalainak élén áll, és évjárattól függetlenül.