Messziről jött ajándék bort kóstolhattam a minap, pár napot pihent csak nálam, hamar kivettem a spájzból, és már a palack megérintésének pillanata is víziók lavináját indította el bennem, mert nem csupán egy jó vörösbornak gondolt valamit tartottam a kezemben, ami jól passzol majd a vacsorához, vagy ami egy szuper gasztronómiai élményt nyújt majd nekem, annál sokkal többet képzeltetett el velem e palack.

Mindenféle politikai állásfoglalástól mentesen, csak a bort, mint végterméket a fókuszba helyezve, úgy fogalmazódott meg bennem ez a kesergő.

A 2014. év nem éppen szükségszerű változásokat hozott a Krím és a Krím borászati életében is.

A Kacha folyó völgyében is innen datálva szép lassan, lépésről lépésre, tőkéről tőkére kebelezte be a nagytőke a már oly régen a hegyoldalba telepített kis tőkéket, szőröstül, bőröstül felfalta a kis krími borászatokat, háztáji birtokokat, a borköves fahordók átadták helyüket a hatalmas krómacél tartályoknak, a romantika és a portánként változó egyéniségek szivárványa feláldozódott a profit oltárán, és bár mostanság a summa cum laude fokon iskolázott managerek fülig érő mosollyal várják, prémium papírra nyomott színes prospektusokkal, a Kacha partra kikocsikázásokkal borkóstolókkal és a még ki tudja mennyi, afféle forgatókönyv szerinti instant élménnyel gazdagítják az ideérkezőket. Persze elismerve mindazt, hogy a steril körülmények közt, a tudományos metódust követve, a modern borlaborokban készült majd megszületett borok igen jól fogyaszthatóak, nálam mégis a 2014 előtti ukrán kispincéknél van a pont.

Ez a bor ami a poharamban van már oroszul beszél, nem ő döntött, de másvalakik őhelyette és akik a sorsszerűen a hozzárendelt bábái lehettek volna, azok immár háromnapi járásra vannak innen és ukránul imádkoznak és ukránul mesélnek az unokáknak, hogy mekkora élmény is volt október végén a már majdnem kész borrá avanzsált Одеська Чорна levét a hordóból kilopózni, azt kóstolgatni a saját pince félhomályában, mert úgy gondolom, ahol most ők mesélnek, ott manapság kevesen jutnak ehhez az élményhez, hiába is az, hogy most is bőven teremnek ott az ősi tőkék a folyóba lejtő hegyoldalon és, hiába már hogy ha székre állunk innen oda a tőkékre tisztán rá is látni, ha az már a mások földje, ha azoknak a tőkéknek a leve már a más borává érik.

De még ha lenne is pár régről megmentett, eldugott palack, hogyan is történhetne az ha már pince vagy spájz sincs ahonnan azt kivegyék, ha már ház sincs ahol pince meg spájz lenne még és ha lassan az sincs már aki kivegye a palackot vagy a demizsont, mert hát kicsoda és hogyan is venné ki azt, akárhonnan is, ha már végigsepert a sorsverés széles e határon.

Tétovázok, Iker vagyok elképzelem, lejátszom a szemem előtt így is, meg úgy is, egyik felem híradókat lát, benne könnyes szemeket, agressziót, rombolást lát, robbanásokat hall, lőporszagot szagol, érzi a félelmet, a menekülést majd a pusztulást és a halált, ezt nem szeretem, a másik felem meg olyan képeslapra illő, délutáni, simogatóan napsütötte hegyoldalt képzel el, rajta egy már rozsdásodó levelű erdőt lát, abban csicsergő madarakat hall, látja a szélben vitorlázó vijjogó sirályokat útban a Fekete tenger felé és aztán lát még ennél is sokkal szebbet, lát az erdő alatt futó hosszú kordonok végén egy présházat, lát alatta hatlépcsős homokos pincét, a pincében nagy, barna, piros abroncsos hordókat, előtte zöld öntöttvas préseket, dézsákat, megbarnult fakádakat, tákolt szűrőt, rongyos tömlőt, megdrótozott pumpálós szivattyút, na meg persze lát ott serény mozgást is, mert talán éppen egy októberi szüret folyik és látja a nagy fakádakban néhány idevaló, szőlőt taposó, combközépig feltűrt szoknyás, kacér szöszke leány évődését és néhány fiatal puttonyos pillantásait is látja, ahogy beszédes tekintetük ott felejtkezik a szöszke lányok kerekedő szoknyáin és látja még csillogni a határt fürkésző szemeikben az óvatos örömöt is meg a megkönnyebbülés szikráját is, merthogy hála az égnek, lassan már elmúlik ez a nap is és este már nemigen jönnek a zubbonyosok és már nemigen kényszer soroznak, már nemigen rabolnak halott katonáknak való még élőket így sötétben, talán félnek.

És valóban, lassan megnyúlik minden árnyék, a napsütésből a szürkületbe onnan a pislákoló gyertyafénybe kattog át a prés mielőtt a hang végleg elhalkulna és a gyertyafény is elaludna a sötétség ölelésében, így pihen itt minden hajnalig, mert villany az már rég nincs.

Ez a felem egy békebeli szüretet képzel el úgy, ahogy régi módon tették és szállhatnak drónok meg rakéták, hullhatnak bombák széles e világban, itt a szüret nem várhatott, nem vár és várni sem fog soha, akármi is történhet, mert mint eddig évszázadok óta minden évben, újra meg újra és mindig ilyenkor érik az itteni szőlő, az Одеська Чорна…

Kinyitom a palackot és poharamba töltöm a bort, nézem a dátumot, 2022, viaskodik bennem a sok kérdés és gondolat, szinte bűntudattal kóstolom a vörös nedűt tudva azt, hogy ezt amott zárták a palackba, de pörgetem nem tudva azt, hogy emitt vajon mi lehet a szöszkékkel, mi lehet a puttonyosokkal, hogy telt, volt e vagy milyen volt a tavaji szüret, szálltak e még a tengerre, vijjogtak e még ott a sirályok, megvan e még a pince, a présház, a kiserdő és a hegyoldal is, vagy már teljesen felfalta a régiót a háború és mostantól csupán a képzelet az ami felidézheti az ilyen békebeli szüreteket az évődő szöszkékkel és beléjük szerelmesedő, még élő puttonyosokkal.

Nem tudom. Majd a CNN, az talán megmondja…

Akit érdekel, hogy mit ír minderről a ChatGPT, az csak olvasson tovább, tényeket kap reklámba, humorba öltöztetve, de az érzésektől érzéstelenítve.

A Krím, Odessza és a helyi borászatok (mint az Esse Winery) egyaránt gazdag történelmi, kulturális és gasztronómiai örökséget rejtenek magukban. Az Esse Winery és az egyik híres boruk, az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002, különösen érdekes téma, mert nemcsak egy kiváló bor, hanem egy régió történetének és borászati hagyományainak is lenyomata.

A Krím és Odessza borászati hagyománya

A Krím-félsziget és Odessza környéke híres arról, hogy már az ókor óta termesztenek szőlőt és készítenek bort. A terület kedvező klímája, napsütéses óráinak magas száma és a Fekete-tenger közelsége kiváló feltételeket teremt a minőségi borkészítéshez. A szovjet időkben a térség nagy mennyiségű bort termelt, azonban a rendszerváltás után a hangsúly a kisebb, prémium borászatokra helyeződött, mint például az Esse Winery.

Esse Winery – A minőség és tradíció találkozása

Az Esse Winery egy kiemelkedő borászat, amely a Krím és Odessza régió hagyományos szőlőfajtáira és modern borkészítési technológiákra épít. Az Odessa Black, vagy ukrán nevén Odeskyi Chornyi szőlőfajta a régió egyik ikonikus szőlője. Ez egy hibrid fajta, amelyet 1948-ban nemesítettek az Odesszai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben. Az Odessa Black mély színű, intenzív ízű vörösborokat eredményez, amelyek tökéletesen tükrözik a régió terroárját.

Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002

Az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002 egy olyan prémium bor, amely a borászat különleges évjáratai közé tartozik. Az „Unplugged” elnevezés arra utal, hogy a bor minimális beavatkozással készült, a természetes ízek és aromák kiemelése érdekében.

Jellemzői:

• Szín és illat: Mély rubinvörös szín, intenzív gyümölcsös illat, amelyben fekete cseresznye, szeder és enyhe füstös jegyek is érződnek.

• Íz: A bor gazdag és bársonyos, közepes savassággal és jól strukturált tanninokkal. Fűszeres utóíze van, amelyben a tölgyfahordós érlelés jegyei is megmutatkoznak.

• Párosítás: Ideális vörös húsok, bárány és érlelt sajtok mellé.

Érdekességek

1. A szőlőfajta eredete: Az Odessa Black a helyi szőlőnemesítési törekvések eredménye, amelyet az Odesszai Kutatóintézet dolgozott ki. A szőlő gyorsan népszerűvé vált, mert jól alkalmazkodott a régió klímájához.

2. Egyedi terroár: A Krím vulkanikus talaja és Odessza napsütéses napjai különleges ízjegyeket adnak a boroknak.

3. Gyűjtői darab: Az Odessa Black Esse Unplugged 2002 évjáratot a borkedvelők gyakran gyűjtik, mert korlátozott mennyiségben állították elő, és az évek során a bor komplexitása tovább fejlődik.

Miért különleges a régió?

A borászati hagyományokon túl a Krím és Odessza történelmi városai, lenyűgöző természeti látványosságai és pezsgő kulturális élete is vonzza a látogatókat. Egy pohár Odessa Black mellett könnyen el lehet merülni a régió gazdag múltjában és ízekben gazdag jelenében.

A Krím, Odessza és a borászat – Történelem, háború és változó jövő

A Krím és Odessza borászati hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, és olyan ikonikus borászatok, mint az Esse Winery, mindig is a régió büszkeségei közé tartoztak. Az olyan borok, mint az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002, nemcsak a helyi terroár egyedi karakterét tükrözik, hanem a régió történelmét és kulturális identitását is. Azonban az orosz-ukrán háború alapjaiban rengette meg a térség életét, beleértve a borászatot és a borfogyasztási szokásokat is.

A háború hatása a régió borászatára

1. A Krím elcsatolása (2014)

A 2014-es orosz annektálás óta a Krím-félsziget helyzete folyamatos politikai és gazdasági instabilitással küzd. Ez különösen érintette a borászatokat, amelyek:

• Tulajdonváltásokkal szembesültek: Sok ukrán tulajdonban lévő borászatot államosítottak vagy átvettek orosz befektetők.

• Exportkorlátozások alá kerültek: A Krímből származó borokat nemzetközi szankciók sújtják, különösen az Európai Unióban és az Egyesült Államokban. Ez jelentősen csökkentette a borászatok exportlehetőségeit, ami miatt a borok főként orosz piacokon érhetők el.

• Változó irányítás és minőség: A borászatok egy része továbbra is próbálta megtartani a hagyományos minőséget, míg mások a helyi piac igényeinek megfelelő tömegtermelésre álltak át.

2. Az orosz-ukrán háború (2022-től)

A 2022-es konfliktus teljes mértékben megrengette a dél-ukrajnai térséget, különösen Odessza környékét. A háború hatása a borászatra:

• Szőlőültetvények veszélyben: A harci cselekmények és bombázások egyes borvidékeken jelentős károkat okoztak a szőlőültetvényekben, különösen Herszon és Zaporizzsja régiókban.

• Ellátási láncok megszakadása: A logisztikai nehézségek miatt a borászatok nehezen jutnak alapanyagokhoz, például palackokhoz, hordókhoz és egyéb szükséges eszközökhöz.

• Bormunkaerő elvesztése: Sok borászat kénytelen volt leállítani a termelést, mert a munkások katonai szolgálatot teljesítenek vagy elmenekültek a háború elől.

• Nemzetközi támogatás: Az ukrán borászatok támogatására egyes nyugati országok és szervezetek kampányokat indítottak, hogy segítsenek megőrizni a borászatok fennmaradását.

A fogyasztási szokások változása

1. Belföldi kereslet csökkenése

A háború miatt mind az ukrán mind az orosz lakosság jelentős része az alapvető szükségletekre összpontosít, ami csökkentette a bor iránti keresletet. Ugyanakkor:

• Azokban a régiókban, ahol kevesebb közvetlen háborús hatás érezhető, a bor maradt az ukrán kultúra egyik szimbóluma, és sokan vásárolják helyi borok támogatására.

2. Nemzetközi érdeklődés növekedése

Érdekes módon a háború felhívta a figyelmet az ukrán borászatokra. Az Odessa Black, mint ikonikus ukrán szőlőfajta, szimbolikus szerepet kapott, és sok külföldi borrajongó kifejezetten keresi az ukrán borokat, hogy ezzel is támogassa a borászatokat.

3. Az orosz piac átalakulása

A 2014 évi elcsatolás után a Krímben gyártott borok fő piaca Oroszország lett. Az orosz fogyasztók körében népszerűek a Krím-félszigetről származó borok, azonban a nemzetközi szankciók miatt ezek a borok gyakorlatilag eltűntek a globális piacokról.

Érdekességek és tanulságok

1. A terroár szerepe a háborúban: A Krím és Odessza szőlőterületei nemcsak borászatok alapját képezik, hanem stratégiai fontosságú mezőgazdasági területek is, amelyeket a konfliktusok során különösen veszélyeztetnek.

2. Újjáépítés reménye: Az ukrán borászok eltökéltek abban, hogy a háború után helyreállítják ültetvényeiket és újraépítik a borkultúrát.

3. Bor mint ellenállás szimbóluma: Az ukrán borászatok, például azok, amelyek az Odessa Black-et termesztik, a háború idején az ukrán nemzeti identitás és ellenállás jelképeivé váltak.

Mit jelent ez az Odessa Black Esse Unplugged számára?

Az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002, mint prémium bor, nemcsak egy évjárat kiemelkedő példája, hanem egy olyan korszak emléke, amikor a régió borászata békésen fejlődhetett. Napjainkban az ilyen borok felértékelődnek, mert a háború miatt az ilyen minőségű borok előállítása jelentősen megnehezült. Az ilyen borok gyűjtése nemcsak a minőségük miatt fontos, hanem történelmi jelentőségük okán is.

A Krím és Odessza borászati jövője továbbra is bizonytalan, de a helyi borászok és a nemzetközi közösség támogatása révén van remény arra, hogy ezek a hagyományok fennmaradjanak. Egy pohár Odessa Black fogyasztása így nemcsak egy bor élvezetét jelenti, hanem a régió iránti szolidaritást is.

A Krím, Odessza és a borászat – Történelem, háború és egy kis boldogság

A Krím és Odessza borászati hagyományai nemcsak a régió ízeit, hanem az emberek kitartását, kreativitását és életigenlését is magukban hordozzák. Bár a történelem és az orosz-ukrán háború nehézségekkel terhelte ezt a vidéket, a borban ott rejlik valami egészen varázslatos: az a képesség, hogy egy pohár kortyával képes elhozni a pillanatnyi boldogságot, még a legsötétebb időkben is.

Egy pohár boldogság

Az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002 nem csak egy bor – ez egy mini időkapszula, amelyben a napsütötte szőlőtőkék illata, a tenger sós szele és a borászok gondos munkája mind ott van. Ahogy kitöltjük a pohárba, és az első korty után érezzük a fekete cseresznye és a füstös jegyek kavalkádját, hirtelen minden gondunk távolinak tűnik. A háború zaját felváltja a nevetés, az emlékek és a remény íze.

A bor boldogságfaktora: életmentő apróságok

Ahogy mondani szokás: „Egy pohár bor nem oldja meg a problémákat, de ki is mondta, hogy erre kellene képesnek lennie?” Az Odessa Black-et kortyolgatva könnyebb elhinni, hogy az élet nem csupán túlélésről szól, hanem élvezetekről, történetekről és kapcsolódásokról.

A bor ugyanis:

1. Közösséget teremt: Még egy pincében vagy háború árnyékában is összehozza az embereket. Egy üveg Odessa Black mellett könnyebb megosztani egy mosolyt, egy emléket, vagy épp egy merész álmot.

2. Hétköznapi csodává válik: Egy nehéz nap végén megállni és megkoccintani egy poharat emlékeztet arra, hogy az élet apró örömei gyakran a legértékesebbek.

3. Felülírja a sötét gondolatokat: Nem tudjuk garantálni, hogy egy pohár bortól könnyebb lesz a világ, de az biztos, hogy a világ néhány percre szebbnek tűnik.

A borászok humora: “Egy üveg borban több napfény van, mint egy heti időjárás-jelentésben.”

Bár a borászat komoly szakma, még a háborús időkben is megőriztek valamit a borászok derűjéből. Egy krími borász egyszer azt mondta: „A bor nem old meg mindent, de ha nincs bor, akkor biztos, hogy semmi sem old meg semmit.”

Ez a derűs hozzáállás az, ami fenntartja a reményt. Akár egy bombázás után találtak menedéket a pincében, akár egy békés estén ültek le egy üveg bor mellett, ezek az emberek mindig tudták, hogy a bor egy kicsit több, mint ital – ez a túlélés, az életöröm és a jövőbe vetett hit szimbóluma.

Zárszó

Az Odessa Black Esse Unplugged Crimea 2002 nemcsak egy bor, hanem egy emlékeztető arra, hogy a sötét gondolatok felett mindig győzedelmeskedhet egy pohár bor által kínált boldogság. Lehet, hogy a háború árnyéka hosszú, de minden kortyban ott van a napsütés, a nevetés és a közös remény, hogy egyszer újra békés borfesztiválokon emelhetjük poharunkat. Egészségünkre!