Heminát csak heminásan!

Eltelt megint egy év és ma, az újév első napján, mi más is csilloghatna a poharamban újra, hát egy pohárnyi Pannonhalmi Hemina.
Bár ez a mai Hemina három évvel fiatalabb tavalyi évbelépő boromnál, de ez most igazán nem számít, sőt! Több szép évjáratból, sok szép Heminát kóstolva, cseppet sem csodálkozom azon, hogy már csupán a név hallatán is, szinte reflexszerűen kinyílik a dreko a zsebemben és amíg locsog valami is a palackban, addig minden más fehérbor megszűnik létezni számomra.
Emlékszem egy Budavári Borfesztiválra, amikor még tűző napsütésben szereztünk valahonnan székeket, hogy aztán letelepedjünk az Apátsági Pavilon árnyékába és fel se álljunk onnan zárásig. Borissza beállítottságú amerikai barátommal úgy elhemináztuk ott az egész napot ahogy azt illik, és hazafelé az utolsó 16-os buszra is igazi last minute utazókként, legutolsó kettőként kéredzkedtünk fel.
Bár akkor, alaposan, töviről hegyire megvitattunk minden látható és érezhető információt a Hemináról, figyelmünk mégis elsiklott egy zseniális üzenet felett, ami a palack hátulján olvasható, miszerint „Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.”
Kár, hogy akkor együtt nem tudtuk értelmezni ezt a mondatot, pedig üzenetének adaptálása új megvilágításba helyezte volna akkori állapotunkat.

Mert, ugye eme állásfoglalás tartalmilag arra ad felhatalmazást, hogy ki-ki a maga korlátait ismerve dönthessen arról, megáll-e korlátainál, vagy átesik rajtuk. A gyarló emberfiába vetett, ilyen giga mértékű megelőlegezett bizalom, a borfogyasztás kérdésének ily liberális és emberközpontú megközelítése, szerintem követendő példát szolgáltathatna a közügyek más területein is, mint oktatás, adóügyek, de akár a közlekedés is, de erre a szimpatikus következtetésre félek, nem lenne könnyű rávenni a döntéshozókat, habár minden lehetséges.

Ez az idézett mondat teljes terjedelmében Szent Benedek regulájában olvasható. Hemina, ez mértéknek igen, mértékegységnek nemigen felel meg, merthogy mi az a bormennyiség, amit mondjuk egy jókedvű férfiember nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel megihat? Ráadásul, ha szomjas. És ha társasága is van. És ha éppen körülötte tombol a Borfesztivál is! Ez bizony nem könnyű kérdés, nem is pontosítható, így hát tényleg marad egyetlen válasznak az, hogy a hemina mindenkinek a saját ajándéka, saját maga részére, amit még a lelkiismerete és adott lehetőségei elbírnak. Hát így legyen, vagyis így maradjon, hemina, a szabadság és a mértékletesség egyben!

Pannonhalmi Hemina 2009
Összetevői:
50% Pinot Blanc
25% Chardonnay
10% Olaszrizling
10% Sauvignon Blanc
5% Viognier

Mint ahogy egy jól összeszokott zenekar, ez a bor is úgy muzsikál, gyönyörűen, felsőfokon!
A bor olajos, aranysárga színű, testes, sűrű, egy igazi nagy anyag. A pohár falára kipörgetve, a bor onnan csak lassan kúszik vissza, miközben erősödő, markáns, barackos, ananászos és gyömbéres illatjegyek tódulnak arcunkba. A házasítás alapját a két burgundi fajta, a Pinot Blanc és a Chardonnay adja. Kóstolva, a hosszan tartó, domináns, zöldfűszeres íz a meghatározó de a hozzáadott Viognier érett és kajszibarackos ízei, a Sauvignon Blanc trópusi aromái és a jól ismert Olaszrizling éppúgy gazdagítják a bor fenséges ízvilágát, és mindezek mellett persze felismerhetők a borban a hordós erjedés és érlelés és a finom seprűn tartás vaníliás jegyei is.

Jövőre is ezt kérném, ha lehet!