Pecora Giovane városában járva kelve egyszercsak a híres Hosteria Al Gambero előtt találtuk magunkat így hát gondoltuk be is ülünk egy szimpla coperto-ra, ha már arra jártunk.
Úgy írják, ez a tengerparti olcsó kisvendéglő anno Mussolini idejében is jóhírű helynek számított, ez a viseltes étlap borítókon is jól látszik, és talán még a partraszállást követően, már a Taranto felől érkező és olasz fogásokra éhes amerikaiak is jóízűen fogyasztották az itt készült helyi specialitásokat, de azokból is leginkább a kézzel készített híres orecchiette tésztát a különböző tengeri herkentyűkkel és szószokkal tálalva. Az orecchiette tészta neve így egybeforrt Puglia tartományával és a régió egyik szimbóluma is lett. A kézzel készített kerek, kagyló formájú tésztán kiválóan megtapadnak a különböző szószok, így remek szaftos fogások készíthetők belőle. Helyiek szerint a formáját a trullik teteje inspirálta, de még az is meglehet, hogy a trullik tetejét formázták az orecchiette tésztáról… .Hmmm, jó lenne tisztán látni ebben témában.
Nem volt az tovább kérdés, a coperto az kevés, itt bizony enni is kell valamit.
A rendeléstől az “il conto per favore”-ig gyorsan eltelt az idő. Mialatt szakmailag is szemlélődve Grossinit ropogtattunk és a Wikipédia ide vonatkozó sorait is faltuk rendületlenül, azalatt vagy azután a tenger gyümölcseiből megalkotott, bár orecchiette nélküli két kis ételkompozíció is villámgyorsan eltűnt mindkettőnk arcában, stílusosan egy Lybante Puglia Blanco asztali bor hátán leszánkózva oly mélyre, hogy még a rögvest utána küldött teli pohárka Grappa Segnana is percekig kereshette mire meglelte az imént már majdnem megsemmisített tengeri herkentyűk maradványait, hogy aztán ott megadja nekik a kegyelemdöfést.
Mivel a tapintatosság meg a feltűnés elkerülése az egyik legfőbb erényünk, így csak trükkök garmadáját bevetve sikerült az éttermet árgus szemekkel pásztázó személyzet figyelmét pár másodpercre elterelni, hogy pár fotóval dokumentálni is tudjuk ezt a kulináris kalandot meg annak a financiális végkifejletét, de ezt is megoldottuk és így a dokumentáció is sikerült.
Puglia mindig itt lesz és a trullis formájú orecchiette tésztát meg majd egyszer máskor, máshol esszük meg, talán pont egy orecchiette tészta formájú trulliban…
Isszák és esszék 