Castel dell’Ovo, azaz a Tojás Vár, manapság a nápolyi ifjú házasok és az öregecske, bár azért még mindig fiatalnak tűnő magyar turisták egyik kedvelt fényképháttere.
A tojás meg a Húsvét párban járnak, így hát szerintem megvan az aktualitása ennek a mai posztnak, hogy pont mai.
A reneszánsz idején született egy monda, amely szerint Vergilius a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár urának baja nem lesz. A helyzet aztán úgy alakult, hogy vagy a tipli nem volt jó, vagy a furat nem elég mély, akárhogy is, itt lőn tragédia, merthogy a monda szerint I. Johanna nápolyi királynő uralkodása idején bizony eltörött a tojás és hiába tettek helyébe másikat, a végzet beteljesedett és családjának sok tagja itt végezte életét, többek közt az utolsó Anjou, II. Johanna is.
Maga a vár a nápolyi öbölben, Megaride kis szigetén áll, körülbelül 200 méter hosszú és vagy 45 méter széles csupán. Története elég zaklatott, a cumaei telepesek az időszámítás előtt aztán egy római patrícius, a Lucius Licinius a Lucullus villájával majd az 5. század elején III. Valentinus római császár, később maga Eugippius, mind mind itt hagyták kézjegyüket a váron, építgettek hozzá, csinosítgatták, aztán lerombolták, félve a szaracénektől, akik köztudomásúlag nem tudtak viselkedni elegáns helyeken, sőt még fosztogattak is, majd újra felépíttették a várat egy normann fővállalkozóval, hogy aztán végül is a Castel dell’Ovo a királyi udvartartás és kincstár székhelye legyen. 1387. április 19-én, a Castel dell’Ovo falai között keltek vagy írattak meg László nápolyi király levelei is, amelyekben atyja, II. Károly halálával együtt a magyar királyi méltóság birtokbavételét is közhírré tette, Zsigmond magyar király ellenében. Aztán csak ment, ment tovább a gyilok, az itáliai háborúk során a franciák és a spanyolok is ágyúzták. A Nápolyi Köztársaság felkelői 1799-ben a Bourbon-pártiakat lőtték innen. A vár mai formáját az aragón fennhatóság alatt kapta (15. század).
Az 1800-as években kis halászfalu is kialakult a vár tövében, a Borgo Marinari. A falucska ma is létezik, viszont inkább vendéglőiről és motorcsónak kikötőjéről ismert. Ezt megerősíthetem, ez tényleg így van, jó kis halvendéglők egész garmadája várja nagytiszteletű, a világ minden tájáról idetévedt vendégeket.
Na szóval itt is voltunk.
És persze, hogy tetszett.
És persze, hogy visszamennénk.
Isszák és esszék 