Valamikor nemrégen a fülembe jutott, hogy hamarosan, a szokásos keddi borünnepen, toronyiránt frankhonból ideérkezett, csodaszép Antech pezsgők lesznek majd kóstolhatók a Time Out Market-ben.

Mivel szinte biztosan a rendezvény már akkor teltházas volt amikor még csak az ötlet síkján mozgott a kóstoló, így a hagyományos (traditionnel) módon történő jegyvásárlással meg sem próbálkoztam, inkább azon gondolkodtam, hogyan is tudnék valamilyen alternatív módon bejutni erre az izgalmas szeánszra.

Hosszan tanulmányoztam a helyzetet. Voltak merész elképzeléseim is. Gondoltam arra, hogy pezsgőszállítónak álcázom magam, megfordult a fejemben az is, hogy álbajuszt ragasztok és francia akcentussal mutatkozom be, mint az Antech család egy balkézről jött legújabb nagybácsikája. Végül azonban mindkettő tervet elvetettem.

De egyszercsak megérkezett az isteni szikra. Mivel a részvételem ezen a kóstolón bizony már csakis a Gergő jóindulatán múlhat, azt gondoltam, biztosra megyek és a legjobb megoldásnak azt láttam ha fordítok száznyolcvan fokot a dolgon és a kóstoló időpontjához igazítom a születésnapomat, hátha így sikerül a Gergőt majd jól megvezetni, majdcsak megsajnál és lesz számomra egy szék, és láss csodát működött a terv, mert mintegy varázsütésre hamarosan ott landolt egy rövidke üzenet a Messenger-en, valahogy így:

Boldog Születésnapot Kívánok! Június 16. Kedd írd be a kalendáriumodba, szülinapos kóstoló neked 18.00-tól!

Micsoda megtiszteltetés, micsoda vissza nem térő lehetőség, micsoda élmény az hogy én magától a pincétől, szinte első kézből sok sok pohárnyi Antech pezsgő élményt kóstolhatok, ez szinte hihetetlen!

Hibernáltam hát magamban a folyton fel fel trollkodó lelkiismeret furdalást és szinte eufórikus hangulatban kezdtem el a felkészülést a kóstolóra. Tudományos alapossággal tanulmányoztam a pezsgőkészítés fortélyait, a méthode traditionnelle minden titkát, és természetesen az Antech család hat generációra visszanyúló történetét is. Úgy éreztem, ha már meghívást kaptam, illik legalább úgy tenni, mintha a pezsgőkóstolás akadémiai szintű kutatója lennék ugyebár.

Na persze rögvest utána néztem a különböző pezsgőspoharak befogadóképességének is, aztán a legnagyobbat megszorozva hattal, máris kialakult bennem egy rózsaszínű elképzelés a mennyiség vonatkozásában, amitől megnyugodva már lazán próbáltam találni hivatkozásokat is a francia-magyar barátság történetéről, emlékezetemből előástam még az egyetlen univerzális francia mondatot is, amit tudok, még ha álmomból is keltenek fel, « Le grand monsieur traverse souvent la rue », mert hátha szükség lesz rá, valamint rákerestem arra is, hogy pontosan hányféleképpen lehet egymásután legalább hatszor, persze sok sok korty közbeiktatásával, de helyesen kimondani franciául az „egészségünkre” szót, azt a szívünknek is, lelkünknek is oly kedvesen csengő rövid kis szavacskát, ami így hangzik franciául, hogy « an santé »…

Így hát ez keddi nap már nem csak egyszerűen egy olyan, az átlagosnál sokkal szebbre alakult kedd volt, hanem fel lett srófolva egy tudományos igényességgel előkészített expedícióvá a buborékok világába, ahol az ember nem csak pezsgőt kóstol, de valójában élményeket gyűjt és kap is.

Az pedig külön öröm, hogy mindezt az Antech család hat generációs tudásának társaságában teheti, akiknél a pezsgőkészítés nem szakma, hanem örökölt családi állapot, és mi a résztvevők mindannyian mint szívesen látott vendégek, képletesen és bár csak pár fertályórára, de a családi asztaluk köré ülhettünk.

A Time Out Market felé tartva úgy lépkedtem, mint egy zarándok, aki hosszú hónapok óta várja, hogy megpillanthassa a Szent Grált. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az esetben a Grál egy jól behűtött palack Antech volt, de a lelki tartalom ettől mit sem változott.

A helyszínen aztán kiderült, hogy a várakozás nem volt hiábavaló. Egész este poharak csilingeltek, pezsgők bontódtak, történetek születtek, és én a buborékokba kapaszkodva szédítő lendülettel együtt emelkedtem kóstoló hangulatával, egészen a Time Out Market felett, az égbolton ragyogó magnum palack csillagképig, ahonnan már talán nincs is tovább felfelé.

De van mégis! Merthogy, bár erről nem írt előre semmit sem a Gergő, de bónuszként még egy kicsit elkéső, szép szőke hölgyet is odaszerveztek asztaltársaságomnak, akinek tényleg nagyon jól állt egész este a «dame occupée» attitűd.

A család nagyon szimpatikus fiatal tagja, a birtok képviselője hosszasan mesélt múltról, jelenről és jövőről. Hat generáció tudása sűrűsödött minden mondatában és minden pohárba töltött nedűben is.

Ahogy sorra érkeztek a tételek, egyre világosabbá vált, hogy ezek a pezsgők nem egyszerűen csak italok. Inkább folyékony családtörténetek, amelyek véletlenül némi alkoholt is tartalmaznak.

Az est előrehaladtával a hangulat és a pezsgők fogyása természetesen fordított arányban mozgott. Minél kevesebb maradt a palackokban, annál több lett a jókedv az asztalok körül. A képzelt égbolton ragyogó magnum palack csillagkép immár szájjal lefelé, terhétől megszabadulva, üresen integetett le felénk, csodás tartalmát már az utolsó cseppig széttöltötte a poharainkba, amitől szerencsés mindannyiunk szemében már megjelent az a különös boldog csillogás, amelyről a szakirodalom ugyan hallgat, de minden gyakorlott kóstoló egymáson azt azonnal felismeri.

És ekkor megértettem valamit.

Nem is a bejutás volt a lényeg.

Nem is a születésnap, ami végül is igaz volt, mert most látom csak, hogy jobban utána néztem.

Hanem az, hogy mindenki itt a teremben ugyanannak a pezsgővel táplált, vidám és békés világnak lett a lakója pár órára, és ahol a legfontosabb kérdés nem az volt, hogy mi volt ma délelőtt vagy mi történik majd holnap, mert erre szerintem senki sem gondolt már úgy hat és nyolc óra között, hanem az volt az egyetlen kérdés mindannyiunknak, hogy vajon melyik lesz a következő Antech tétel és az mikor kerül végre majd a pohárba.

A rövid de tartalmas választ természetesen megkaptuk.

Mindegyik.

Na persze voltak extrém pillanatok is ezen az estén, mint amikor a Gergő egy Lego-ra lépett, vagy amikor új mértékegységet szabadalmaztatott a Time Out Market, miszerint egy kétórás kóstoltatás egy embernyi, leginkább a kóstoltató személy hosszúságával megegyező hosszúságú, nyilván csupa telitöltött boros vagy pezsgőspalackok egymás mellé helyezésével vitelezhető ki mindenki elégedettségére. A palackok száma alapján a mértékegységet nevezhetjük deciméternek, ebből kiszámítva a mostani kóstoló hossza 24 deciméter volt. (bocs)

Ahogy az a fotón is jól látszik, én a végén még felcipeltem egy 0.75 hektós, egy nagyon ritka, olyan gignum palackos Antech Elixir pezsgőt, szintén a 2014-es évjáratból és persze, hogy széttöltésre szánva, mert hát éppen akkor volt egy olyan palack pezsgőm is odalent a kocsiban.

Mit mást is írhatnék most még, minthogy « an santé » !!!