Az igazi Margherita, úgy mondják…

Az igazi Margherita…

A Tripadvisor-on annyi rosszat írtak már erről a „kakaósostya” spanyol negyedében megbúvó pizzeriáról, különösképpen a személyzet agressziójáról, hogy ettől szinte kötelezőnek éreztük elmenni oda, vállalni a kockázatot és ily módon végére járni mindennek.
Persze, az ilyen helyekre ne menjen felkészületlenül az emberfia, így hát a golyóálló mellény belső zsebébe rejtettem el egy viperát, egy sokkolót, és egy vészjelző sípot, a hungarikumnak számító P9RC maroklőfegyvert a jobb oldali nadrágzsebembe tettem. A baloldali nadrágzsebem alját sajnos ki kellett vágnom, hogy a pörgethető gumibot alsó kétharmadát elrejthessem a nadrágszárban. Az így kialakult tolakodó plasztikusság bizonyos értelemben félreértésekre is okot adhatott, erre az úton szembejövők felém lövellt irigykedő pillantásaiból következtettem, de ez a szokatlanságán túl, egyben egy potya jóleső érzéssel is eltöltött.
Sajnos a vállról indítható, a népszerű FGM–148 Javelin típusú hordozható, infravörös önirányítású, „tüzelj és felejtsd el” rendszerű, a páncélozott földi célpontok, a megerősített fedezékek és akár a pizzakemencék megsemmisítésére is alkalmas páncéltörő rakétát álcázhatatlansága miatt a szállodai szobánkban kellett hagyjam, de mivel már enélkül is kellő magabiztosságra tettem szert, így hát bátran beléptünk a Brandi-ba.
Egy, utólag kis rosszindulattal akár barátságtalannak is minősíthető kedves mosolyú hölgy minket megelőzve köszönt ránk az előtérben és úgy érzékeltem, már helyből konstatálta, hogy az arcomat hibátlan ungrotoscanai intonációval elhagyó tőmondat, az „un tavolo per due” bizony komoly fogyasztást ígér, így hát az aznapi előfoglalási lista sokadszori átböngészése után határozottan arra kért, hogy kövessük őt, hát mentünk utána.
Merthogy asztalt kértünk és úgy is lett, hogy lett! Foglalás nélkül, csak úgy, csúcsidőben. Bár kicsit kicsi is volt, meg a sarokban is volt, de mégiscsak a mi asztalunk volt itt a legendás Brandi-ban.
Azt írják, anno 1889-ben itt követte el egy Nacque nevű egyén az első Margherita pizzát, hát nem volt kérdés, mi kerüljön a tányérunkra, vagyis hát pont az volt a kérdés, hogy 130 év múltán is vállalható-e ez a komoly és értékes örökség.
Leadtuk a rendelést. Amíg készült az attrakció, mi a szemlélődésre fordítottunk minden pillanatot.
Megítélés és persze ízlés kérdése is, de szerintem egyféle visszafogottan elegáns terembe lettünk leültetve. A szellősen elhelyezett hat-hét asztal és az asztalokat körülülő, úgy huszonegynéhány vendég arányosan és jól belakta a termet. A múltszázadi tálalószekrény, az ólomüveges keblén és a tetején csupa muzeális tárgyakkal persze jól megfért egy csárdában a csilivili sörcsapos bárpulttal és a teliüveges portállal.
Tán tíz perc sem telt el és lőn Pizza Margherita. Egy másik, egy mástól kapott mediterrán mosoly és kettő pohár sör kiséretében érkezett hozzánk ez a fodros, vastagszélű, vékonyközepű, gazdagon paradicsomos, még gazdagabban Mozzarellás, forró, kerek valami, ami nem csak egy étel, de egy gyönyör, egy csodaszer, egy életérzés amitől híres lett nem csak ez a pizzeria, nemcsak ez a város, de maga az ország is, és szerencsénkre az is maradt a 130 évvel ezelőttől a mai napig és még remélem sokáig vagy még annál is tovább…
És, hogy még, hogy sőt és, hogy még annál is cizelláltabb legyen az élmény, egyszer csak gitár is került valahonnan, gitárostól, és a művész napbarnított arcán egy újabb mosollyal, ujjaiban sok szép akkorddal és énekében egy múltszázadi „kakaósostyás” melódiával katalizálta nagy sikerrel a „soha el nem felejtjük ezt az estét” érzésünk folyamatát.

Ezek után összepakoltam az összes fegyvert egy nylonszatyorba, nincs itt ezekre szükség, úgy gondoltam. Csak a forgatható gumibotot hagytam a helyén a nadrágszárban, azt is csak a jóleső érzés miatt a visszaútra.
Így hát én is és Szép Heléna is, aki ezen az estén csak simán Icusnak öltözött, mi mindketten csak azt mondanánk, a Brandi megérintette a szívünket a hangulatával és a Margherita-val, semmi, de semmi gond nincs itt a személyzettel de még a pizzeria főnökével sem, és a mindezekről negatívan nyilatkozók kommentjeit közzétevő Tripadvisor meg egyszerűen csak monggyon le!